Zűrös tini napló 3. oldal



A desszert után úgy döntöttem, kiviszem az unokatesómat a kertbe. Flóra 2 éves, barna hajú és hatalmas zöld szeme csak úgy ragyog. Imádom őt, angyali nevetésével és pufók arcával mindenkit elvarázsol. Megfogtam pici kezét és kisétáltam vele az udvarra. Nem sokkal később Pete is kijött hozzánk. Flóra boldogan nyújtotta feléje a kezét, jelezve neki hogy vegye őt fel. Élvezte, ahogy Pete fel-le dobálja őt a levegőben.
- Mi az Lina? Elég savanyú képet vágsz – nézett rám Pete, miközben Flóra az arcát paskolta.
- Semmi, csak fáradt vagyok – vontam meg a vállam.
- Na neee, akkor mi lesz veled este? Bealszol mire jönnek a haverok – mondta nevetve és újra feldobta Flórát, mert az arca már piros volt a sok paskolástól. 
- Maradj csendbe! Egyáltalán nem fogok elaludni! Hamarabb fogsz te lelépni a szobádba, minthogy én kidőlnék! – mondtam dühösen és lehuppantam a kerti hintába.
- Most mit húzod fel magad, csak vicceltem. Egyébként meg tényleg a szobámban fogok kikötni, ugyanis meghívtam egy szőke bombázót is! – leült ő is mellém és kacsintott egyet. Komolyan nem értem a bátyámat.  Jó, tekintettel arra, hogy Pete baromira jól néz ki, kék szem, hollófekete tüsis haj, kigyúrt, izmos mellkas, 185 centi magas, a mosolya pedig ellenállhatatlan, főleg mikor felteszi a fekete napszemüvegét és beáll amolyan „hű de menő vagyok” pózba egy Adidas-os trikóba meg farmergatyába. Mondjuk, alsónadrágban sokkal szexisebben néz ki, de ezt a világért sem vallanám be, részben mert kiröhögnének, és mert a húga vagyok. Ennek ellenére, azt még mindig nem értem, miért jó neki az, ha megdughat minden útjába álló nőt, aki egy kicsit is megtetszik neki. Valahányszor elmegy egy buliba, mindig vagy egy csajjal érkezik haza, vagy pedig haza sem jön. Anyuék ezt tök lazán veszik, főleg apu, sőt, talán még büszke is rá, hogy a fia több nővel volt együtt, mint amennyi gólt lőtt. Pedig az már nagy teljesítmény, ha valamivel túlszárnyalja a gólrekordját. Pete a pécsi La Masia legtehetségesebb focistája, a Barca gólkirálya, szép eredményeket tudhat maga után. Úgy látszik, más téren is szeretné megdönteni a csúcsot, nemcsak a fociban. A töprengésemet Eszti szakította félbe, aki kijött megnézni, mit csinálunk és hogy bevigye Flórát, mivel már lassan indulnak. Mi is bementünk vele, elbúcsúztam a nagynénémtől és a keresztszüleimtől, megköszöntem az ajándékokat és megígértem, hogy elmegyek hozzájuk még a nyáron. Míg anyu kikísérte őket, én leültem az asztalhoz a nagyiékhoz és próbáltam bekapcsolódni a beszélgetésbe.
- Peti, hányszor mondjam még neked, ez az út nem egészséges. Mauritius nagyon messze van, még elkaptok valami szörnyű betegséget, a repülőút is hosszú, a napon pedig felforr még az agyatok is. Miért nem mentek inkább Olaszországba, vagy Spanyolországba, ugyanúgy van tengerpart és legalább közelebb van – mondta kétségbeesve a nagyi apunak.
- De anyu, nem lesz semmi bajunk, ráadásul éjszakai járattal megyünk, így mindenki alhat a gépen és nem leszünk fáradtak. Ami pedig a szigetet illeti, eszemben sincs lecserélni valami európai országra, csodálatos a tengerpart, ötcsillagos luxusszálloda extra ellátással és tengerre néző panorámával – mondta apu, miközben belekortyolt a konyakba. Na igen, a nyaralásról beszélnek. Le Morne-ba megyünk, az Indian Resort & Spa hotelbe, ami nagyon klassz hely. Én vetettem fel, hogy menjünk Mauritiusra, mert már unom az európai üdülőket, Amerikában is csak a nagyvárosokat szeretem, nem pedig a tengerpartot. Ilyen téren sokkal inkább vonz az akvarinkék tenger, a púderfinomságú homok, a pálmafák, a párás levegő, a csodálatos természet és az ötcsillagos kiszolgálás. Az elmúlt években csak Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában és Franciaországban voltunk nyaralni. A szüleim idén Puerto Rico-ba szerettek volna utazni, de én nem rajongtam az ötletért. Nem tetszik az Atlanti-óceán, csakis a melegebb tengerek. Ezért is akarok eljutni a Maldív-szigetekre, a Baleár-szigetekre, Ciprusra, a Seychelles-szigetekre és Hawaii-ra. Gyönyörű helyek különleges élővilággal, ki nem hagynám. Lehet, hogy most azt gondoljátok, nagyképű vagyok, de a pénz nálunk nem akadály, más problémát pedig nem tudok, ami megakadályozhat abban, hogy eljussak ezekre a helyekre.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nobody can save me

Mert olvasni jó!

Ötödik nap - Idők, amikor véget akartam vetni az életemnek