Zűrös tini blogja

Sajnos, még a suli végeztével sincs túl sok szabadidőm, ugyanis gőzerővel írom a könyvem. Ha így haladok decemberre nem lesz kész, úgyhogy bele kell húznom, és reggelről estig csak írni! Viszont a sok "jó ez a mondat? milyen újdonságot tegyek még bele?" dilemmám közbe eszembe jutottatok, és arra az elhatározásra jutottam, hogy ne csak én filozofáljak egész nap, hanem ti is gondolkodjatok egy kicsit a témáról. Ami pedig nem más, mint a barátság. Eddig voltak már szerelmi témák, gyötrődések, mély zuhanások, talpra állások, új remények, de magával a barátsággal még nem foglalkoztam mélyebben. És gondolom, még ti sem mentetek bele úgy igazán, le a gyökeréig, oda, ahonnan táplálkozik ez a fogalom. Nem egyszerű behatárolni a jelentését, és most nem a filozofikus részére gondolok, hanem a valóságra, arra, hogy az életben mint jelent ez a kapcsolat, amely minimum két, maximum nagyon sok ember között jöhet létre. 1.Mire épül? 2.Hogy vajon meddig tarthat? 3.És a legfontosabb, hogy

Ma találkoztam vele! Mondanom sem kell, hogy amint megláttam, rögtön elöntött az az ismerős érzés: Szeretem! Nem tehetek róla, én próbálom elfelejteni, de tényleg, annyira igyekszem. Csak rohadtul nehéz. Tudom, hogy nem lenne szabad, el kellene őt felejtenem, kitörölni a szívemből. De amikor így néz rám, mint most, amikor így viselkedik velem, lehetetlen. Egyszerűen nem bírom már tovább. Miért csinálja ezt? Egyszer olyan közömbös, rám se néz, hozzám se szól. Semmi. Aztán egyszer csak megjelenik, mosolyog, beszélget velem, annyira közel jön hozzám, hogy érzem a leheletét a nyakamon. Végig engem néz......Megőrülök! Így képtelen vagyok a felejtésre! Most már hiába mondogatom magamnak, hogy nem szabad, vele nem lenne jó vége,nem megfelelő a számomra, és egyéb dolgokat. Teljesen hidegen hagy a "miért ne" kérdés. Sokkal inkább foglalkoztat a "hogyan szerezhetném meg" dilemma. Már mindegy, nem érdekel, hogy mi lesz a vége. A lényeg, hogy meg kell próbálnom, adnom kell enn

Tudom, hogy régen írtam, és sajnálom, de nyomós okom volt elhanyagolni a blogot. De most, hogy temérdek időm van, 4 hónap nyári szünet, ami alatt halálra fogom magam unni, annyi bejegyzést hozok nektek, hogy nem bírjátok majd elolvasni :D Na jó, viccet félretéve, végre elvégeztem a középiskolát, leérettségiztem, elég kemény menet volt, de hát, a célért meg kell szenvedni, viszont ez csak az első lépcsőfok volt, nagyon sok teendő vár még rám, és persze ott az álmom, amit szeretnék mihamarabb valóra váltani. Ehhez pedig rengeteg erőre, kitartásra és buzdításra van szükségem. Remélem az eddigi bejegyzéseim hasznosak voltak, igyekszek ezek után is tanulságos történetek írni, amik segítenek átvészelni az élet nehéz dolgait. Abba a két hétbe amíg készültem az érettségire és az érettségi alatt sok mindenre jöttem rá. Például, hogy soha nem szabad feladni, és hogy ha akarjuk, összejön minden, amit elterveztünk. Sose voltam szerencsés, de a felelések közben rám köszöntött és sikerült jó eredmén