Mert olvasni jó!

Támadt egy új ötletem! Úgy gondoltam, hogy tekintettel arra, hogy ez egy lelkizős blog, írhatnák valami más témáról is, nemcsak mindig az élet nagy dolgairól, meg a problémákról. Kell egy kis szórakozás is, pihizés, amikor élvezettel olvassátok a bejegyzésem, nem pedig segítségkérően. Nem tudom, hogy milyen hobbit űztök a nyári szünetben, de gondolom van köztetek olyan, aki olvas. Szerintem nem kell most itt áradoznom eme tevékenység pozitívumáról, mindenki tudja, miért jó az, ha olvasunk. Nem az előnyökről akarok beszámolót tartani, inkább elmélyülök egy-egy könyv dicsérésében. Mivel én is sokat olvasok, és vannak kedvenceim, nem is kevés, ezért szeretnék írni nektek az én szokásaimról, meg a best of könyveimről. Azzal kezdeném, hogy örök kedvenc írónőm Leiner Laura, minden könyvét imádom és egymás után többször is elolvasom. Szerintem ezzel nem mondtam most újat, nyilván minden tini így van ezzel. Az SZJG egy hatalmas könyv, mindenki a magáénak érzi és van benne tanulság is. Én se ellenezném, ha szeptembertől már benne lenne a kötelező olvasmányok listájába. Mert azt legalább elolvasnák a diákok.

Pont ma jutottam a Bábel c. könyv végére, és mint legelőször, most is ugyanúgy megnevettetett. Komolyan, ez az egyetlen könyv, amit nem tudok anélkül elolvasni, hogy ne kapnék röhögőgörcsöt. És az Akkor szakítsunk könyvről már ne is beszéljek! Egyetlen napot ennyire élvezetesen bemutatni? Ez tényleg csak Laurának sikerült. Kezdő íróként persze azt mondom, soha nem tudnék ilyen sztorit kitalálni és papírra vetni. De tudom, hogy ez nekem később se menne.

Nem vagyok az a típus, aki elolvas egy jó történetet, aztán fogja a tollat és leírja a saját verzióját. Persze régebben a vámpír-korszakomban én is elkezdtem egy hasonló storyt, mint az Alkonyat, de rögtön abba is hagytam, mert tudtam, senki se akarna egy Stephenie Meyer-utánzatot olvasni. Meg amúgy is, rengeteg fantasy könyv létezik, sokan írnak még most is természetfeletti lényekről, és vannak, akik még most is szívesen olvasnak ilyeneket. De lassan megunják, és új műfajt keresnek, és mint tudhatjuk, ez az új műfaj most nem más, mint a tiniregény, ami egy fiatal életét meséli el, szerelmi szálait, sulis dolgait, barátait. Most ez a menő. Ott van például Tavi Kata, aki szintén egy Sulijegyzetek-sorozattal állt elő, a Nyitótánccal, és nem meglepő módon bombasikert aratott. Semmi gond azzal, ha mindenki egyforma alapú könyvet szeretne írni, mert mindegyiknek más a mondanivalója, a története, mind eltér valamiben. És ez a jó. Leiner Laura elindította ezt a lavinát, felkeltette a mai fiatalok figyelmét, neki hála elkezdtek olvasni, még olyanok is, akik eddig nem szerettek, és maradandót alkotott. A könyvei sokszínűek, épp ezért élvezet őket olvasni. Az ő tevékenységét pedig folytatta más (is), aki szintén tinikről ír, de más körülmények között. Épp ezért azt is élvezet olvasni. És bízom benne, hogy nagyon sok könyv születik még, amely értékes lesz és sokan fogják majd a kezükbe. :)