Zűrös tini blogja

Ismeritek azt az érzést, amikor becsapnak, átvernek, kiröhögnek a hátad mögött, mert te semmiről sem tudsz, és mint egy naiv kislány elhiszed a meséket, amiket beadnak neked? Közben a fele sem igaz, csupa hazugság, csak azért, hogy próbára tegyenek. Ha esetleg még nem tapasztaltátok, elmondom, borzalmas érzés. Már nem tudod, kiben bízz. Ki röhög rajtad, kinek higgy. A legeslegjobb érzés viszont, amikor minderre rájössz. Amikor darabokra hullik mindaz, ami eddig kialakult. Amikor az összes érzés, ami benned volt, átalakul haraggá és gyűlöletté. És csak arra tudsz gondolni, hogy miként állj bosszút rajtuk, vagy hogy adhatnád te is vissza azt, amit ők okoztak ezzel neked. Hogy ők is azt érezzék, amit te. Hogy nekik is ugyanúgy fájjon.

  Számomra a család szó ma már elvesztette jelentőségét. Egyáltalán, mit is jelent? Apa, anya, gyerekek, akik egy házban élnek, és mindent megosztanak egymással? Ahol szeretet, békesség és harmónia van? Nyilván valami ilyesmit. Hát…nálam még az első része stimmelt is, de a többi…abszolút nem. Mi sose beszéltünk úgy egymással, mint egy igazi család, nagyon ritkán voltak közös programjaink, és mindenkinek megvolt a saját kis titka, nem avattuk bele a másikat. Mindenki elvolt magának, nem kerestük egymás társaságát. Nem is nagyon lehetett. Nekem nem volt gyerekkorom. Hamar fel kellett nőnöm, mert az élet rákényszerített. Megtanított felnőttként viselkedni. Magabiztos , erős, független emberré tett, aki nem ijedt meg senkitől és semmitől. Hálás volt érte, de közben, szomorú is. Könnyezve néztem a gondtalanul szaladgáló és játszó igazi gyerekeket körülöttem, akiknek fogalmuk sem volt arról, milyen kegyetlen az élet, és hogy nem egy álomvilágban élünk. Most már visszasírom azt az idősza

Valami megváltozott! Nem tudom, hogy a külső hatások miatt, vagy mert én akartam így, de megváltoztam! Kívülről ugyanaz a szőke, mosolygós, kedves, aranyos lány maradtam, aki eddig is voltam, de belül teljesen kicserélődtem. Természetesen pozitív értelemben. Kellett ez a hatalmas pofon megint, amit az élettől kaptam. Helyrerázott. Új ember lettem! És tetszik ez az énem. A régi már romlott volt, és túl sok hibát követett el. Olyan hibákat, melyeket nem tudott volna helyrehozni, és amelyekre emlékezni sem akar. Viszont kaptam egy lehetőséget, hogy újrakezdjem az életem. Tiszta lappal. A múltamat hátrahagyva. Eddig minden jól alakul. Kezdek belerázódni a dolgokba, fokozatosan, jól átgondolva alakítom az életem, a mindennapjaimat. Próbálom kerülni a negatív hatásokat, amik eddig eltérítettek a helyes útról. Nem engedek a csábításnak, végre "jó kislány" leszek. És ezt most nem viccnek szántam. Halál komolyan gondoltam. Vége a Morris, piálós estéknek, a pasizásoknak, a "felébr