Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2016

Karácsony

Karácsony, az év legszebb ünnepe, amikor minden a szeretetről, az összetartásról szól....vagy valami ilyesmi. Ma már nem is tudjuk igazán, mit jelent a karácsony. Régen az emberek mosolyogva, vidáman és boldogan élték meg e ünnepet, a család együtt díszítette a fát, és békés, meghitt hangulatban ültek az asztal körül a karácsonyi vacsorát elfogyasztva. Ma a legfontosabb az ajándék és annak értéke, a díszítés, hogy minél impozánsabb és feltűnőbb legyen. Ez pedig mind-mind stresszel, idegeskedéssel jár, napokat kajtatunk a tökéletes ajándék után, miközben azon gondolkodunk, elég drágát vettünk e, eltekintve attól, hogy az illető örülni fog-e neki, vagy sem, a hasznára lesz-e vagy sem. A ház és a fa dekorálásánál csak azt nézzük, passzol-e egymáshoz a gömb vagy az égő, néhol még veszekednek is emiatt. A karácsony elveszti varázsát.  Ahol pedig a szülők az év 365 napján veszekednek, ott nincs is karácsony. Ünnep ide vagy oda, ez is ugyanúgy telik, mint az összes többi nap. Ordibálássa

Hibák, hibák, megoldások...

Van az a mondás, hogy: „saját hibáiból tanul az ember”. Rám ez nem igaz. Annyit hibáztam már, mégsem tanultam soha belőle. Pedig megfogadtam, minden egyes alkalommal, hogy soha többet nem csinálok ilyet, mégis megtettem, Többször is, egymás után. Aztán jött a megbánás, a haragszom magamra érzés, a bűntudat, ami kegyetlenül mardosott. Pont úgy, mint most. Megint elkövetettem egy hibát még a nyáron, és azóta nem tudok szabadulni az érzéstől. Az emlék még mindig elevenen él bennem, és gyötör, egyre jobban és erősebben. Bármit teszek, vagy bármire gondolok, mindig felbukkan a tudatomba és nem hagy nyugodni. Tudom, hogy nem fogom elfelejteni könnyen, és még sokáig emlékezni fogok rá, de érzem, hogy egyszer sikerülne. Ám így, hogy valaki mindig az eszembe hozza, nem fog menni. Pedig szeretnék megszabadulni az érzéstől, de nem engedik. Rendszeresen felbukkannak az életembe azok, akik akkor ott voltak, és emlékeztetnek, mekkora hibát követtem el. Ilyenkor már nem segít sem a szégyenérzet,

Kegyetlen érzés

Azt hiszem az összes érzés közül a csalódást viseljük a legnehezebben. Hogy miért? Talán csak mert az a legfájdalmasabb, a legkegyetlenebb. Csalódni egy emberben olyan, mintha darabokra hullanánk, mintha az eddigi álomkép hazugság lett volna, egy tévedés. A bizalmunk és a hitünk meginog, sőt, meg is szűnik. Helyette keserűség, szomorúság, düh és kilátástalanság lesz úrrá rajtunk. Először azt az embert hibáztatjuk, akiben csalódtunk, mert úgy gondoljuk, ő az oka mindennek, pedig nem. Az egyetlen hibás mi magunk. Hisz senki sem kényszerített, hogy bízzunk benne, feltétel nélkül és teljes szívvel. Dönthettünk volna másképp, lehettünk volna óvatosabbak, megfontoltabbak. De nem! Mi adtunk neki egy esély, belevetettük magunkat az illúzióba, hogy minden szép és csodás, és hogy nem lehet semmi baj. Aztán megfordult velünk a világ, a rózsaszín buborék kipukkadt, és eltűnt az álomkép. Átvette helyét a zord valóság, ami csalódással és mérhetetlen fájdalommal járt. Dühösek lettünk, meggyűlöltük ő

Új út

Az előző bejegyzésem arról szólt, hogy mi az az újrakezdés, hogyan érdemes hátrahagyni a rossz múltunkat és változni, jobb életet élni. Én azóta tényleg megtettem. Továbbléptem. Elfelejtettem, hogy ki voltam és miket tettem. Megváltoztam! Átértékeltem az életem, elhagytam a rossz szokásaimat, a bűneimet, a hibáimat. Kezdem megismerni az új ösvényt, amerre ráléptem, és amelyen tovább haladok. Azt hiszem, eddig nagyon jól megy! :)  Nem szabad félni az élettől, az új dolgoktól, a pozitív változástól. Ám fejest ugrani sem szabad belé. Lassan, fokozatosan kell új irányt váltanunk, megfontoltan, józan ésszel. Csak semmi kapkodás, rohanás. A jó dolgokhoz úgy is idő kell! 

"Felejts el minden mást"

Újrakezdés. Mit jelent ez? Egy új életet? Hátrahagyott múlttal? Meg nem történt dolgokkal? Esetleg egy új esélyt? De mire? Boldogabb életre? Ki garantálja, hogy boldogabbak leszünk? Elégedettebbek? Honnan tudhatjuk, hogy nem bánjuk meg? Hogy megéri hátrahagyni mindazt, ami eddig történt velünk? Amik befolyásolták, alakították a sorsunkat! Hogy nem követjük el ugyanazokat a hibákat? Hogy nem ér utol ugyanaz a rossz, ami miatt változtatni szeretnénk? Mitől függ mindez? Azt hiszem, az utolsó kérdést rosszul tettem fel. Nem mitől, hanem kitől. Tőlünk, magunktól. Mi irányítjuk az életünket, mi döntünk mindenről, a tetteinkről, az érzéseinkről, a jövőnkről. Nem befolyásolja senki és semmi. Kivéve, ha hagyjuk. Nem kezdhetünk úgy semmit, hogy visszük magunkkal a múltat. Annak nincs értelme. El kell felejteni mi volt, milyenek voltunk, csak a jelenre kell koncentrálni, arra, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, ne sétáljunk be a csapdákba, ne gondoljunk arra:”mi lett volna, ha”. Egys

Erőszak és lelki trauma

Az az érzés, amit akkor tapasztalsz, ha meg akarnak erőszakolni, leírhatatlan, megfogalmazhatatlan. A gondolat, ami átsuhan a fejeden, miközben tehetetlenül vergődsz, nem lehet megmagyarázni. A túlélési ösztön, a düh, a félelem, és ezek elegye, ami úrrá lesz rajtad, és ami segít valahogy erőt adni, ahhoz, hogy elmenekülj. Nehéz ezekről beszélni, ráadásul úgy, hogy nagyon kevesen értik meg. Csak aki már átélte, vagy megtapasztalta ezt. Csakis az tudja, milyen. Hogy min mész keresztül, és hogy utána hogy jutsz túl rajta. Az utóbbi időben elég sokat lehet hallani arról, hogy egyre több nőt/lányt erőszakolnak meg. Akár itthon, akár külföldön. Valahányszor ezt halljuk, mindig megdöbbenünk és undorodva gondolunk az ilyen férfiakra, vajon hogy lehetnek képesek ilyesmit tenni? Miért jó ez nekik? Kislányokat, tiniket bántalmaznak, sőt, meg is ölik őket. Nem elég a meggyalázás. Mit érezhetnek a szüleik, a testvéreik? Ők hogy viselik el a gyászt? De most nem az ilyen esetekről szeretnék

Máshol is jelen vagyok

Kép
Cikkeim megjelennek a www.blogolj.eu oldalon is!

Hatodik nap - 30 érdekes tény magamról

Amikor valamilyen általános témáról kell írni, az mindig sokkal könnyebb, mint magadról. Saját magaddal szemben lehet kicsit elfogult vagy. Én legalábbis így vagyok. Nem tudok magamról objektíven nyilatkozni. Bár mindig őszintén beszélek a tulajdonságaimról, szokásaimról, meg úgy általában minden velem kapcsolatos dologról, azért néha én is szeretem magam fényezni. Mint nagyon sokan még közülünk. Ennek ellenére most megpróbálom tényleg csak azokat a tényeket felsorolni magamról, amik őszinték, mindenki tudhatja rólam és nem nagyképűségből mondom magamról. Íme a 30 tény: - borzalmasan lusta vagyok - nagyon tudok szeretni - mindig, minden helyzetben előítéletes vagyok - számomra fontos az első benyomás - nem mindig vagyok őszinte - tudok titkot tartani - bármit megtennék a szeretteimért - nem szeretem ha hazudnak nekem - a legapróbb dolgokon is fel tudom magam húzni - nem vagyok haragtartó - sokszor vannak hangulatingadozásaim - nagyon bunkó tudok lenni az emberekkel - dönt

Kapcsolatok

Mitől jó egy kapcsolat? Mikor tudjuk azt, hogy jól működik a dolog? Hogy megéri energiát fektetni bele, és, hogy jól döntöttünk? Egyáltalán érdemes kapcsolatban lenni? Lemondani rengeteg dologról csupán egy ember kedvéért? Vajon többet nyerünk egy kapcsolattal, mint veszítünk? Ha szeretünk valakit, ezek a kérdések fel sem merülnek bennünk. Nem számít a válasz, de maga a kérdés sem. Csak és kizárólag egy dolog: a másik. Az a fél, aki megdobogtatta a szívünket, aki elvarázsol minden egyes alkalommal, valahányszor a szemébe nézünk. Az az ember, akiért mindent feladunk, beleértve a szingliség örömeit, csak azért, hogy vele legyünk. Nem számít, ki mit mond, vagy, hogy az élet milyen más lehetőséget kínál nekünk. Vele szeretnénk lenni, együtt, örökre. Nincsenek kétségek, választások, csak egyet tudunk: hogy szeretjük. Teljes szívvel, őszintén. Nincs semmi, ami közénk állhatna, vagy elvehetné tőlünk Őt. Az érzelmek, mik összetartanak minket mindennél erősebbek: a feltétel nélküli bizalom

Ötödik nap - Idők, amikor véget akartam vetni az életemnek

Öngyilkosság. Mi visz rá egy embert erre a tettre? Mennyire kell elkeseredettnek lennie ahhoz, hogy csak úgy eldobja az életét? Milyen lelki erő és elszántság kell hozzá? Nem utolsó sorban pedig, gondol arra, mi lesz, ha esetleg nem sikerül? Nagyon sok kérdés, kétkedés van mögötte a mai napig. Senki sem tudja miért és hogyan. A fejlett, 21. században az emberek nem értik az öngyilkosság fogalmát, mégis egyre több az ilyen haláleset. Hogyan lehet ez? Most nem akarok a tudományokból kiindulni, és nem filozofikus értelembe szeretném ezt a témát boncolgatni, mégis érdekel, hogy mi buzdít egy embert arra, hogy végezzen az életével, vagy, hogy egyáltalán megpróbálja. Utána nézhetnék számos statisztikáknak, ezzel kapcsolatos cikkeknek, végezhetnék felmérést, de fölösleges lenne. Egy olyan valamit, ami egy lelki betegségből ered, nem lehet megfejteni. Az emberi akaratot nem lehet befolyásolni. Döntésünkbe senki sem szólhat bele, ugyanúgy, ahogy az életünkbe se. Lehet segíteni, ápolni, gyógy

Visszatérés

Tudom, hogy nagyon rég írtam már, és hogy ez szinte megbocsájthatatlan, szégyellem is magam rendesen emiatt. Az elmúlt 6 hét kemény időszak volt a számomra. Bár az ünnepek békésen teltek, december vége felé egyre stresszesebb és idegesebb lettem a vizsgák miatt, ami rányomta bélyegét a hangulatomra, a szeretteimmel való kapcsolatomra. Kész idegbeteg voltam abban a két hétben, amikor a vizsgára tanultam, és amikor épp a teremben ültem. Nem volt még semmi ilyen nehéz az életemben, mint ez a tárgy teljesítése, mert óriási volt a tét. Ha elbukom, vége a tanulmányaimnak. De sikeresen átmentem, és búcsút intettem a vizsgaidőszaknak, ami jó kedvet kellett volna, hogy hozzon. Ehelyett újabb akadályokba ütköztem, és még idegesebb lettem, mint voltam. Senki se mondta nekem, hogy minél közelebb kerülsz az egyetem befejezéséhez, annál rosszabb lesz a helyzet. Ráadásul azt se hittem volna, hogy az év első hónapja ennyire kikészít idegileg. Sorban jöttek a nehézségek, amikkel alig tudtam megbirkózn