Nagyon rossz napom van!



Miért ilyen nehéz meghozni egy döntést? Talán mert tudjuk, bármit is választunk, az felelősséggel jár? Hogy nem vonhatjuk vissza, mert súlya van? Vagy talán csak nem tudunk jó döntést hozni? Egyáltalán, tudjuk, mi az hogy „jó”? Megannyi kérdés, válasz meg sehol! Ilyen lenne ez a nagybetűs élet? Folyamatosan ott lóg egy mázsás súly a vállunkon, amit cipelünk mindenhová és nem értjük, hogy miért. Nem dobhatjuk le csak úgy, akárhová, amikor épp kedvünk tartja. Mert az következményekkel járna. Mégpedig súlyos következményekkel. De mi van, ha én nem akarom tovább cipelni ezt a súlyt? Ha inkább segítséget kérek, de az is rossz ötlet! Mert mindenkinek van saját problémája és leráz amolyan „oldd meg magad” stílusban. Hát szép, mondhatom! Egyáltalán nem tudom, mi lesz a jövőmmel, hogy hova dobom le azt a súlyt, és milyen döntést hozok. Annyira rémisztő! Ennyire nehéz eldönteni, hova menjek továbbtanulni???? Miért van két lehetőségem? Lenne csak egy, akkor legalább nem kellene szenvednem a választással!Oda mennék, ahova felvettek! De így! Melyik a jobb? Mi lesz jó nekem? Ahh, már a fejem is megfájdult ettől a sok költői kérdéstől, mert persze választ egyikre se kapok…senkitől!!!! Utálom azt, hogy már felelősségteljesnek kell lennem, erre még én nem készültem fel! Miért nem érti meg senki? Utálom, hogy kétségbeesett vagyok, egy nyuszi, aki fél mindentől! Az újtól, a változástól, mindentől! Ezt mások hogy csinálják? És én miért nem tudom kezelni? Ahh, borzalmas egy időszak ez…… :(

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nobody can save me

Tudom, hogy már rég írtam, és hogy borzalmasan elhanyagoltam a blogot. Nem mentegetőzni akarok, de tapasztalatból tudom, hogy az emberek nem szeretnek csak egyfajta témáról olvasni, ráadásul heteken keresztül, mindig valami újra vágynak, izgalmasra, ami miatt megéri felnézni az adott oldalra, és kíváncsian olvasni az új bejegyzéseket. Ezzel ti is így vagytok. Épp ezért nem hoztam új írásokat, mert nem tudnék másról véleményezni, csak a mélységről és a depresszióról. Ezt a témát pedig úgy hiszem, már elégszer kiveséztem. Az ember szereti magát sajnáltatni, még ha nincs is olyan nagy gondja, csak azért felnagyítja, hogy mások vigasztalják. Hiába van számtalan lélekerősítő duma arról, hogy légy erős, kelj fel a padlóról, tereld el a gondolataidat, a problémák maguktól megoldódnak, stb… sorolhatnám. De az igazság az, hogy ezek lószart sem érnek. Nem leszel tőle optimistább, nem változik az életed szivárvánnyá, csak közhelyek, üres szavak, maximum marketing fogásnak jó. De te nem jössz
További információk

Mert olvasni jó!

Támadt egy új ötletem! Úgy gondoltam, hogy tekintettel arra, hogy ez egy lelkizős blog, írhatnák valami más témáról is, nemcsak mindig az élet nagy dolgairól, meg a problémákról. Kell egy kis szórakozás is, pihizés, amikor élvezettel olvassátok a bejegyzésem, nem pedig segítségkérően. Nem tudom, hogy milyen hobbit űztök a nyári szünetben, de gondolom van köztetek olyan, aki olvas. Szerintem nem kell most itt áradoznom eme tevékenység pozitívumáról, mindenki tudja, miért jó az, ha olvasunk. Nem az előnyökről akarok beszámolót tartani, inkább elmélyülök egy-egy könyv dicsérésében. Mivel én is sokat olvasok, és vannak kedvenceim, nem is kevés, ezért szeretnék írni nektek az én szokásaimról, meg a best of könyveimről. Azzal kezdeném, hogy örök kedvenc írónőm Leiner Laura, minden könyvét imádom és egymás után többször is elolvasom. Szerintem ezzel nem mondtam most újat, nyilván minden tini így van ezzel. Az SZJG egy hatalmas könyv, mindenki a magáénak érzi és van benne tanulság is. Én
További információk

Ötödik nap - Idők, amikor véget akartam vetni az életemnek

Öngyilkosság. Mi visz rá egy embert erre a tettre? Mennyire kell elkeseredettnek lennie ahhoz, hogy csak úgy eldobja az életét? Milyen lelki erő és elszántság kell hozzá? Nem utolsó sorban pedig, gondol arra, mi lesz, ha esetleg nem sikerül? Nagyon sok kérdés, kétkedés van mögötte a mai napig. Senki sem tudja miért és hogyan. A fejlett, 21. században az emberek nem értik az öngyilkosság fogalmát, mégis egyre több az ilyen haláleset. Hogyan lehet ez? Most nem akarok a tudományokból kiindulni, és nem filozofikus értelembe szeretném ezt a témát boncolgatni, mégis érdekel, hogy mi buzdít egy embert arra, hogy végezzen az életével, vagy, hogy egyáltalán megpróbálja. Utána nézhetnék számos statisztikáknak, ezzel kapcsolatos cikkeknek, végezhetnék felmérést, de fölösleges lenne. Egy olyan valamit, ami egy lelki betegségből ered, nem lehet megfejteni. Az emberi akaratot nem lehet befolyásolni. Döntésünkbe senki sem szólhat bele, ugyanúgy, ahogy az életünkbe se. Lehet segíteni, ápolni, gyógy
További információk