Zűrös tini blogja

"Már nem érdekelsz, nem szeretlek, hagyj békén! Menj a francba!Utállak!" Sokszor mondunk ki olyan szavakat, amiket később megbánunk. Mert mikor kimondjuk őket, nem is érezzük a súlyát. Bele se gondolunk, hogy már nem lehet visszavonni. Ehhez hasonló szituációkból adódik az a csúnya és rettenetes tény, amit úgy hívunk, hogy szakítás. Egy kapcsolat általában a harmóniára, a szeretetre és a bizalomra épül. Ebből a trióból rendszerint mindig a bizalom hiányzik, vagy ha jelen is van, az csak az egyik oldalról. Az egyik fél feltétel nélkül bízik a másikban, de amaz nem viszonozza. Ezzel még annyira nincs is probléma, sokkal inkább akkor kezdődik a gond, amikor a másik visszaél vele. Ami magyarul azt jelenti, hogy megcsalja. Ez a legkegyetlenebb hiba amit el lehet követni, az egyik oldalról nézve. A másikról viszont a legborzalmasabb dolog, amit megtehettek vele. A felismerés, hogy valaki mással bújt ágyba, undort és kegyetlenséget vált ki az emberben, amihez társul a düh és a sz

Fájdalom. Közöny. Csalódás.....És még sorolhatnám. Általában ezek az érzések sebeznek meg minket belülről. Minél intenzívebbek, annál jobban marcangolják szét a bensődet, amíg végleg el nem hagyod magad. Kicsit drasztikus megfogalmazás, tudom. De ez az igazság. Ha valaki hagyja, hogy a negatív érzések eluralkodjanak rajta és szép lassan felőröljék, a vége soha nem lesz happy end. Épp ezért kell kitörni a nyomott hangulatból, pozitív dolgokkal foglalkozni, vagy olyannal, ami örömet okoz, és semmiképp se szabad az önmarcangolásra gondolni. Vannak olyan emberek, akik nagy fájdalmukban bezárkóznak egy szobába, egyedül és azon vannak, hogy minél jobban sajnálják magukat. Sírnak egész álló nap, nem esznek, nem isznak, és nem érdekli őket semmi. Ezek az emberek tudnak engem a legjobban kiborítani. Undorítóak. Az zavar a leginkább, hogy még csak meg sem próbálják kihúzni magukat ebből a mélységből. Nem akarnak kapaszkodni semmibe se, pedig elég sok dolog van, ami ilyenkor segíthet. Például a

Délután hat órára készen lettünk mindennel. Anyuék is bepakolták a holmijukat és már indulásra készen álltak az ajtóban. - Nagyon vigyázzatok magatokra és semmi durva buli, megértettétek! – mondta anyu szigorúan és egy puszit nyomott az arcomra. - Ne kelljen hívni a mentőt és a tűzoltót, világos? Nem akarom, hogy félig felrobbant házba érjek haza holnap! – adta ki az utasítást apu, aztán elindultak az autóhoz. - Ne aggódj Lina, mindig ezt mondják – mosolygott Pete és behúzott a házba. Ja igen, elfelejtettem leírni, hogy amikor bulit szervezünk, anyuék mindig elmennek itthonról, rendszerint egy termál központba, hogy kicsit kikapcsolódjanak. A világért se hallgatnák a tinédzserek őrült visítozásait. Meg persze az is ciki lenne, ha a szülőkkel együtt buliznánk. Nyolcra vártuk a vendégeket, de Pete haverja, Matyi és a barátnőm, Bogi már hétkor itt voltak. Gyorsan kisminkeltem magam, felvettem egy fekete, flitteres miniruhát és Bogi megcsinálta a hajamat. Még odalent kiraktuk a