Meglátni és megszeretni
Meglátni és megszeretni. Vagy valami ilyesmi. Ha jól emlékszem, van ilyen mondás. De minek? Tény és való, hogy én nem hiszek a „szerelem első látásban” dologban, persze, lehet hogy ti nem így gondoljátok. Az a ti dolgotok. Viszont! Vannak olyan helyzetek/esetek, amikor ezt másképp gondolom. Mint például ma! Eddig szentül hittem, hogy ha eljön az a pillanat, amikor újra szerelmes leszek valakibe, az x randi után történik csak meg, rohadtul jól fog kinézni a pasi és már mindent tudok róla. Hát aha, majdnem! Miért kell ahhoz randizni, hogy valakibe állatul beleess? Nincs ilyen törvény. Az meg végképp nem szabály, hogy jól kell kinéznie. Hisz nem a külső a fontos. Ugye? Vagy az is mérvadó jegy? Hogy milyen színű a szeme, hogyan öltözködik, milyen a modora, a stílusa? Lehet, hogy számít. És eddig azt is hittem, hogy számít. De van olyan pillanat, amikor a valóság felülmúlja a képzeletet. Vagyis nem úgy történik, ahogy te azt hiszed! Még most is azt kérdezem magamtól, hogy mi van??? Hog