Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2013

Megbánás

Mindenki hoz rossz döntéseket. Döntéseket, amiket később megbán. Én is így voltam. Hagytam elmenni, hagytam, hogy véget érjen ez az egész. Hiba volt, tudom, és sajnálom. Most már túl késő, úgy gondolom. Akkor kellett volna gondolkoznom! Újrakezdhettük volna, vagy talán folytathattuk volna ahol abbahagytuk? Még most is fáj ez az egész, még mindig nem felejtettem el, és gyötör a tudat, hogy mi l ett volna, ha.... ! Nem kellene visszatekinteni a múltba és a hibákon bánkódni, élni kellene a jelenben, de ez nehéz, mert tudom, hogy meg volt az esély! Az esély hogy ő is részese legyen a jelenemnek. Ez az, ami miatt olyan nyomorultul érzem most magam! De hiszem, hogy ő már túllépett ezen és most boldog. Nekem már csak ez számít, nem a saját fájdalmam, hanem hogy ő ne szenvedjen! És azt hiszem, ez a szeretet lényege! Mert nem vagyok önző, tudom, hogy az egész az én hibám volt, és épp ezért szeretném, ha ő boldog lenne, ha végleg elfelejtene engem és találna másvalakit, aki jobban m

"I Hate Everything About You"

A tinédzserkor sajátos velejárói többek között a szerelmi bonyodalmak. Minden tinilány egy szőke hercegről álmodik aki felülteti a fehér lovára és elviszi Tündérországba ahol boldogan élnek, amíg meg nem halnak. De sajnos ez csak egy álom marad. A valóságban cseppet se ilyen egyszerű a helyzet. Minden lány tudja, milyen az, ha megaláznak a fiúk, ha becsapnak, megcsalnak, játszanak az érzéseikkel. A szerelem kegyetlen, nem tudjuk befolyásolni,csak jön, magával sodor, és lehetetlen előle menekülni. Mint egy tornádó, óriási erővel csap le, szinte a legváratlanabb pillanatban,jól kitombolja magát,aztán pedig ott hagy összetörve,szétzilálva óriási űrt hagyva maga után, és te már nem tudsz semmit se tenni, csak folytatni az utadat és várni a következő vihart. Velem is ez történt. Szerelmi csalódások sorozata kísérte végig az életemet. Egyik jött a másik után, és én, mint egy kis buta, újra és újra elhittem a meséket, bedőltem minden hazugságnak,aztán a vége mindegyiknek ugyanaz le

Az életem

Szeretnék egy kicsit mesélni az életemről, bár nem valami szórakoztató, azért hátha valaki megérti. Most nem kell elítélni, de Szlovákiában élek, ennek ellenére színtiszta magyar vagyok, sőőt, olyannyira, hogy én magam is elítélem a szlovákokat. 18 éves gimnazista lány vagyok, ezzel még nincs is semmi gond, csak az a baj, hogy az osztálytársaimhoz képest, túl kicsi vagyok. Csak 150 centi magas, ami nagyon zavaró tud lenni néha. MINDENKI magasabb tőlem legalább 1 fejjel, és bár a többek azt állítják, hogy így nagyon szerethető vagyok, mert olyan kis aranyos vagyok, de én  annyira nem vagyok így boldog. Tudom, hogy a magasságom miatt nem kellene ennyit hisztiznem, de pasi-téren pont amiatt nem vagyok szerencsés. Minden fiú inkább a magasabb lányokat részesíti előnybe, rajtam meg átnéznek. Plusz szemüveges vagyok, na ez még rátesz egy lapáttal. Most már úgy-ahogy megszoktam, de eleinte inkább elbújtam volna a föld alá. Azt mondják, kicsi a bors, de erős, részben igaz, mert én soha nem hag

"Tiltott személy"

Talán voltatok már ti is olyan helyzetben, hogy nem a megfelelő emberbe szerettetek bele, úgyis mondhatjuk, hogy egy "tiltott személybe". Ezalatt értek rokont, unokatesót, másod unokatesót, tanárt, stb. Akármennyire nem akartátok, mégis szerelmesek lettetek bele. És sajnos ilyenkor csakis plátói szerelemről beszélhetünk. Hisz nem jöhetsz össze a saját unokatesóddal, egyrészt, mert anyukádét biztos kinyírnának, és mert már ebben a korban ez inkább ciki, mint hagyomány. Velem ez már megesett! És azóta se tudom őt elfelejteni, bármennyire is tudom, hogy ezt nem lenne szabad, akkor se tudom befolyásolni az érzéseimet. Hiába magyaráznám be magamnak, hogy ez "csak" apukám unokatestvére, azért akkoris, rokon, ráadásul idősebb, és én tuti nem jövök be neki. És mégse ábrándulok ki belőle, sőt egyre jobban megkedvelem, megtetszik, megszeretem. Minden pillanatban rá gondolok, és annyira borzalmasan hiányzik, ha nem látom egy hétig. Fölöslegesen rágják a fejem a barátnőim, hog

"in medias res"

Nem fogok csöpögős bekezdéseket írni arról, milyen is az élet, hisz ezt mindenki jól tudja, ezért inkább belevágok a közepébe! Nyilván éreztétek már úgy, hogy a ti sorsotok a legrosszabb, hogy senki se érti meg, mert nem élik át azt amit ti, hogy mindenki hátat fordít nektek, pont a legnehezebb pillanatokban, és annyira egyedül érzitek magatokat, hogy legszívesebben véget vetnétek mindennek. Sorba kapjátok az élettől a pofonokat, egyre többet és egyre nagyobbat, míg végül már alig bírtok lábra állni, és inkább feladnátok, minthogy tovább küzdjetek. Néha tényleg az tűnik a legkönnyebb megoldásnak, ha egyszerűen ott maradtok a földön és nem keltek fel többet. DE nem szabad elszaladni a problémák elől. Mert úgyis mindig utolérnek. Sokszor feladtam már én is, nem volt erőm tovább küzdeni, és úgy gondoltam, hogy nincs is értelme. De aztán elgondolkoztam, hogy mi lenne, ha mindenki meghátrálna, a könnyebb utat választaná?Kihalna az emberiség :D Szerencsére olyan emberek vesznek körül, akik n

Bemutatkozás

Sokat gondolkoztam mit is kellene írnom első bejegyzésnek, de végül beláttam, fölösleges rajta törnöm a fejem, úgyis azt írom, amit éppen gondolok. Már régóta tervezgetem, hogy elkezdek írni egy blogot, mert egyrészt szeretek segíteni az embereken, úgy gondolom, hogy ha megosztok néhány sztorit az életemről, azokkal másnak nagyon nagy segítséget nyújtok, mert lehet, hogy ugyanabban a helyzetben van, és nem találja a kiutat. Másrészt mert imádok írni, a barátaim szerint van hozzá tehetségem, nemrég kezdtem el írni egy könyvet, amit (ha még idejében befejeznék, és sikerülne elküldeni egy kiadónak) remélem sokan elolvasnának, tekintettel arra, hogy a könyv is éppen egy "zűrös tiniről" szól, akinek, noha külsőleg, az élete tökéletes, az álarc mögött ő is csak egy szomorú és kétségbeesett lány. Ha beindulna a blogom és sok olvasóm lenne, nemcsak tanácsokat adnék, hanem részleteket is tennék fel a készülő könyvemből. Remélem ez a kis ízelítő felkelti érdeklődéseteket, és sok olvasó