Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2013

Zűrös tini napló 3. oldal

A desszert után úgy döntöttem, kiviszem az unokatesómat a kertbe. Flóra 2 éves, barna hajú és hatalmas zöld szeme csak úgy ragyog. Imádom őt, angyali nevetésével és pufók arcával mindenkit elvarázsol. Megfogtam pici kezét és kisétáltam vele az udvarra. Nem sokkal később Pete is kijött hozzánk. Flóra boldogan nyújtotta feléje a kezét, jelezve neki hogy vegye őt fel. Élvezte, ahogy Pete fel-le dobálja őt a levegőben. - Mi az Lina? Elég savanyú képet vágsz – nézett rám Pete, miközben Flóra az arcát paskolta. - Semmi, csak fáradt vagyok – vontam meg a vállam. - Na neee, akkor mi lesz veled este? Bealszol mire jönnek a haverok – mondta nevetve és újra feldobta Flórát, mert az arca már piros volt a sok paskolástól.   - Maradj csendbe! Egyáltalán nem fogok elaludni! Hamarabb fogsz te lelépni a szobádba, minthogy én kidőlnék! – mondtam dühösen és lehuppantam a kerti hintába. - Most mit húzod fel magad, csak vicceltem. Egyébként meg tényleg a szobámban fogok kikötni, ugyanis megh

Zűrös tini napló 2. oldal

          A tűző napsütésen próbáltam megállni a lábamon, és igyekeztem nem összeesni, miközben folyamatosan a könnyeimet kellett törölgetnem. Bár akármennyire is esküdöztem, hogy én nem fogok sírni a ballagásomon, most mégis már a második csomag papír zsebkendőmet használtam el. Persze nem azért sírtam, mert annyira sajnáltam, hogy itt kell hagynom a tanáraimat, hanem a barátaim miatt, akik más helyre mennek tovább és többé már aligha leszünk így együtt. Észrevettem, hogy néhány osztálytársam is a szemét törölgeti, és hogy az igazgatónő sem tudja befejezni a beszédét, mert állandóan elcsuklik a hangja. A magam részéről már nem bántam volna, ha befejeződik ez az egész ünnepség, és húzhatnám a csíkot haza, semmi kedvem nem volt azzal a rengetek csokorral   ott botladozni, mert bizony már most igen sok virágot tartottam a kezemben, de ha még belegondolok, hogy a rokonaim és néhány jó barátom, akik eljöttek nekem gratulálni, vajon mennyi csokrot és ajándékot fognak adni, teljesen let

Említettem a bemutatkozásomba, hogy majd teszek fel részleteket a készülő könyvemből (Zűrös tini napló). Nos íme az első oldal

Szeptember 1., csütörtök 2012. szeptember elseje van,a suli kezdés napja! Nos, ez a kezdés elég rémes, hiszen ki szeret suliba járni? Nyilván senki, ugyanúgy ahogy én sem. Pláne nem most, amikor új suliba kell mennem, mégpedig a Columbus Gimnáziumba. Hiszen a nyáron múltam 15, végre elballagtam abból az átkozott, siralmas alapiskolából, most pedig az ágyamban fekve azon töprengek, hogy ez a suli is csak egy rohadt épület, ahova sok olyan ember jár, akik csak az idegeimet húzzák. Például a tanárok. Ki nem állhatom őket, állandóan cikiznek, meg csesztetnek azzal, hogy de tanuld már meg az anyagot, meg miért nem írtad le a házit, ne beszélgess az órán! Igazán idegesítőek tudnak lenni néha, vagy szerintetek nem? A volt osztálytársaim szerint, csak azért csinálják, hogy próbára tegyék a türelmünket, hát néha igazán ki tudtak borítani, és akkor jól megmondtam nekik, persze ennek később úgyis én ittam meg a levét. Egy idő után már szinte mindennapos volt a látogatásom az igazgatóiba, a

Szenvedélyes gyűlölet (?)

Úgy szokták mondani, a "gyűlölet" szenvedélyes érzés. Valóban. Csak néhányan összekeverik a szó jelentését. Mindenki úgy értelmezi, hogy akit a legjobban gyűlöljük, azt valójában szeretjük. Pedig ez nem igaz. A szenvedélyes szó csupán annyit jelent, hogy túlságosan, túlzottan érzel valamit valaki iránt. Van a szenvedélyes szerelem, ami nagyon túlfűtött, ahol a két fél túl-túlságosan szereti egymást. És itt van a szenvedélyes gyűlölet. Ami pedig azt jelenti, hogy túl-túlságosan gyűlölöd a másikat. Egyszerűen még ránézni sem tudsz, nem szólsz hozzá, még a nevét sem akarod hallani. Nem bírod ki vele egy helyiségben, annyira irritál a jelenléte. Biztos ti is éreztek, éreztetek már így valaki iránt. Csak sajnos, bármit teszel is, hiába kerülöd őt, már amennyire tudod, nem érsz el vele semmit. Én már csak tudom. Egy olyan ember iránt érzem ezt, aki az osztálytársam. Na igen, kicsit nehezebb a dolgom. Nem szaladhatok ki a tanórák alatt, és bár önszántamból nem szólok hozzá,  köztün

Kedves naplóm....

Kedves naplóm! Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy "az élet nem habos torta". Akkor még nem hittem neki, kinevettem és csak legyintettem rá egyet. Most már bánom, és tudom, hogy igaza volt. Az élet tényleg nem egy játék, egy mesébe illő álom. Tele van kegyetlenséggel, szenvedéssel, fájdalommal. Akkora pofonokat osztogat, amikből nehezen, vagy egyáltalán nem tudsz talpra állni. Persze ezt akkor még nem tudhattam. Nem voltak tapasztalataim, nem voltak problémáim, vagy csak még nem tűntek fel, boldog voltam. Aztán jött egy fordulat. Felnőttem. Így, 18 évesen már másképp látom a világot. Sok mindent megéltem már, jót s rosszat egyaránt. Nagyon sok pofont kaptam az élettől, de mindig felálltam, és folytattam az utam, ott, ahol abbahagytam. Sok könny és átsírt éjszakák, hibák, csalódások, veszekedések. Amikor átéltem ezeket a fájdalmakat, még nem gondoltam, hogy valaha is hálásan fogok rájuk gondolni. Inkább úgy voltam vele, hogy feladom. Kész, vége, ennyi. Már nem bírom, nem csi

Szülők - már a falra mászom tőlük!

Eleged van a szüleidből? Idegesítenek, rád szólnak, piszkálnak? Ők akarják irányítani az életedet? Ha ezekre a kérdésekre a válaszod "igen", akkor bizony érthető, ha ki vagy bukva rájuk. Általában a szülők már csak ilyenek. Fölösleges jönnöm az olyan közhelyekkel, hogy "végtére is csak szülő", és ehhez hasonlók. Nagyon is tudom, milyen érzés, mikor inkább a pokolba kívánnád őket. Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy vajon ők is ezt érzik velem kapcsolatban? Nem hiszem. Mert annak ellenére, hogy én elviselhetetlenül viselkedem, káromkodok, veszekszem velük, ők még mindig szeretnek engem. És ez a legfontosabb dolog, a szeretet, no meg a megbocsátás. Persze néha ők is tudnak túlzásokba esni. De nem azért teszik, hogy téged idegesítsenek. Képzeld magad a helyükbe. Szerintem te is ugyanezt tennéd a gyerekeddel. Oké, tudom, az nem ugyanaz. És megértem, ha néha hisztirohamot kapsz tőlük, de olyankor ülj le egy percre és vedd át, hogy miért viselkednek úgy veled. Mert nyil