Zűrös tini blogja

Karácsony, az év legszebb ünnepe, amikor minden a szeretetről, az összetartásról szól....vagy valami ilyesmi. Ma már nem is tudjuk igazán, mit jelent a karácsony. Régen az emberek mosolyogva, vidáman és boldogan élték meg e ünnepet, a család együtt díszítette a fát, és békés, meghitt hangulatban ültek az asztal körül a karácsonyi vacsorát elfogyasztva. Ma a legfontosabb az ajándék és annak értéke, a díszítés, hogy minél impozánsabb és feltűnőbb legyen. Ez pedig mind-mind stresszel, idegeskedéssel jár, napokat kajtatunk a tökéletes ajándék után, miközben azon gondolkodunk, elég drágát vettünk e, eltekintve attól, hogy az illető örülni fog-e neki, vagy sem, a hasznára lesz-e vagy sem. A ház és a fa dekorálásánál csak azt nézzük, passzol-e egymáshoz a gömb vagy az égő, néhol még veszekednek is emiatt. A karácsony elveszti varázsát.  Ahol pedig a szülők az év 365 napján veszekednek, ott nincs is karácsony. Ünnep ide vagy oda, ez is ugyanúgy telik, mint az összes többi nap. Ordibálássa

Van az a mondás, hogy: „saját hibáiból tanul az ember”. Rám ez nem igaz. Annyit hibáztam már, mégsem tanultam soha belőle. Pedig megfogadtam, minden egyes alkalommal, hogy soha többet nem csinálok ilyet, mégis megtettem, Többször is, egymás után. Aztán jött a megbánás, a haragszom magamra érzés, a bűntudat, ami kegyetlenül mardosott. Pont úgy, mint most. Megint elkövetettem egy hibát még a nyáron, és azóta nem tudok szabadulni az érzéstől. Az emlék még mindig elevenen él bennem, és gyötör, egyre jobban és erősebben. Bármit teszek, vagy bármire gondolok, mindig felbukkan a tudatomba és nem hagy nyugodni. Tudom, hogy nem fogom elfelejteni könnyen, és még sokáig emlékezni fogok rá, de érzem, hogy egyszer sikerülne. Ám így, hogy valaki mindig az eszembe hozza, nem fog menni. Pedig szeretnék megszabadulni az érzéstől, de nem engedik. Rendszeresen felbukkannak az életembe azok, akik akkor ott voltak, és emlékeztetnek, mekkora hibát követtem el. Ilyenkor már nem segít sem a szégyenérzet,