Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2015

Meg kell változnom!

Szoktátok úgy érezni, hogy ami most van, az nem jó? Ahogy éltek/viselkedtek, az nem helyes? Jobb lenne ezt abbahagyni és változtatni rajta? Mondták már nektek azt, hogy "ideje lenne befejezni, amit most művelsz" meg "sürgősen változz meg!"? El tudjátok képzelni, mennyire kellemetlen és szar érzés ezt hallgatni majdnem mindennap a barátaidtól és ismerőseidtől? Durván rossz érzés..... Amikor tudod, hogy nem jó az, amit teszel, te mégsem állsz le vele és folytatod. Nem hallgatsz senkire és senkinek sem fogadod meg a tanácsát. Ez a "cseszek mindenre" korszak. Hogy aztán később rohadtul megbánd.... Én tudom milyen ez. Uhh, de még mennyire ismerős ez a helyzet. Olyan dolgokat teszek mostanában, amit azelőtt sose gondoltam volna. Úgy viselkedem, amiért pár évvel ezelőtt még én néztem le azokat, akik így tettek. Szánalmas vagyok. Nem gondolok bele, hogy ennek később milyen következményei lesznek. Nem érdekel, hogy ezzel elveszítem a barátaimat, mert mindenki há

Érzések - WTF???

Érzelmek. Nem is tudom mikor volt utoljára ezekkel gondom. Nem hittem volna, hogy most pont emiatt akadok ki megint. Hisz 2015 érzelemmentes év. Akkor miért beszélek érzelmekről?? Mert meginogtam. Elkezdtem érezni! Bízni és talán szeretni is! Ami óriási hiba. Már ha az illetőt tekintjük. Semmiképp se hozzám való és abszolút nem lehetne kapcsolatról beszélni és mégis kezdek reménykedni. Talán abban, hogy ebből lesz valami több, őszintébb, szenvedélyesebb, igazabb valami. Talán szerelem és párkapcsolat. Megnevetett ez a dolog! Én és az Sz betűs szó? SZERELEM. Hánynom kell magamtól. Hogy gondolhatok ilyesmire. Mégis ez történik. Valamivel megfogott! És ami eddig szórakozásnak indult mostanra kialakult teljesen mássá. Érzem, hogy ő sem közömbös. És ez nagyon megijeszt. Én nem akarok semmit. Főleg nem vele. De rettegek, hogy már nincs visszaút. Össze kell szednem magam és rendezni az érzéseim. Különben megint beleesek abba a hibába, hogy bíztam benne és ő átvert. Egy ilyen csalódás most

Mély gondolatok

Kedves Naplóm! Vannak dolgok, amiket nem mindenkinek mondhatok el. Például a valódi érzéseimet. Amiket nem csak megjátszok, azért, hogy mások elhiggyék. Azokat, amik akaratomon kívül a felszínre törnek és hiába próbálom őket elfojtani, egyszerűen nem megy. Túl gyenge vagyok hozzá! Vagy csak egyszerűen nincs akaraterőm. Magam se tudom eldönteni. Néha rám törnek, túl intenzíven és nem tudom őket kordában tartani. Ledöntenek! Vegyes érzelmek. Van közöttük pozitív és negatív egyaránt. Amikor boldog vagyok, csordulásig tele vagyok energiával, viszont mikor szomorú, legszívesebben kiugranék az ablakon. Sokszor érzem azt, hogy most aztán már elég volt és ennyi, vége! Újból meg kellene próbálnom eldobni az életem, valamilyen módon, nekem teljesen mindegy, csak hatásos legyen. Aztán mégsem merem megtenni. Mert eszembe jutnak a többiek. A barátaim és azok, akik fontosak a számomra. Miattuk elvetem ezt az ötletet. Hisz nem lenne rosszabb nem lenni, mint élni? Még ha olyan nyomorult is az életem