Kedves naplóm....
Kedves naplóm! Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy "az élet nem habos torta". Akkor még nem hittem neki, kinevettem és csak legyintettem rá egyet. Most már bánom, és tudom, hogy igaza volt. Az élet tényleg nem egy játék, egy mesébe illő álom. Tele van kegyetlenséggel, szenvedéssel, fájdalommal. Akkora pofonokat osztogat, amikből nehezen, vagy egyáltalán nem tudsz talpra állni. Persze ezt akkor még nem tudhattam. Nem voltak tapasztalataim, nem voltak problémáim, vagy csak még nem tűntek fel, boldog voltam. Aztán jött egy fordulat. Felnőttem. Így, 18 évesen már másképp látom a világot. Sok mindent megéltem már, jót s rosszat egyaránt. Nagyon sok pofont kaptam az élettől, de mindig felálltam, és folytattam az utam, ott, ahol abbahagytam. Sok könny és átsírt éjszakák, hibák, csalódások, veszekedések. Amikor átéltem ezeket a fájdalmakat, még nem gondoltam, hogy valaha is hálásan fogok rájuk gondolni. Inkább úgy voltam vele, hogy feladom. Kész, vége, ennyi. Már nem bírom, nem csinálom végig. Mert pokolian fájt. De ezzel mindenki így van. Túl hamar feladja, pedig nem is gondolja, milyen erő van benne.
Én se gondoltam. De valami, vagy valaki nem hagyta, hogy meghátráljak. Energiát adott, életkedvet, és ez segített átvészelni a nehéz időket.
Tudom, hogy túl sokat szenvedtem már, de köszönöm. Köszönöm az életnek, hogy akadályokat gördített az utamba és nem hagyta, hogy erőfeszítések nélkül csináljam végig ezt a pár évet. Mert egyvalamire megtanított: "Élni csak az tud, aki vállalja a kihívásokat!"
Én nemcsak vállaltam, de ki is álltam a próbatételeket. Ezért vagyok most itt, tele erővel, életkedvvel és tervekkel. Soha nem adom fel, mert nem vagyok az a típus. Úgy gondolom, ha a sorsomat nem is tudom irányítani, az életemet úgy élem, ahogy én akarom. Épp ezért mindig megfogom próbálni kihozni belőle a legtöbbet. Az álmodozás csak a puhányoknak való, én inkább szembesülök a való élettel, még ha olyan rémisztő is.
Persze nekem is voltak időszakaim, amikor királylánynak képzeltem magam, és epekedve vártam álmaim hercegét. Amikor minden éjjel egy boldogabb életről álmodtam, ahol normális családom, nagy házam és rengeteg pénzem van. De sajnos bilibe ért a kezem.
Ráébredtem, így nem kiélvezem, elfecsérelem a nekem szánt időt. Szóval álmok helyett elfogadtam a szüleimet olyannak, amilyennek teremtette őket a jó Isten, megtanultam spórolni és lemondani dolgokról, és olyan otthonosan érzem magam a házunkban, hogy semmi pénzért nem hagynám itt. Szereztem igaz barátokat, akik nemcsak a szőke herceget, de a hiányolt szeretet is pótolják. Az ilyenekből nagyon kevés van, ezért rendesen megbecsülöm ám őket!
Én se gondoltam. De valami, vagy valaki nem hagyta, hogy meghátráljak. Energiát adott, életkedvet, és ez segített átvészelni a nehéz időket.
Tudom, hogy túl sokat szenvedtem már, de köszönöm. Köszönöm az életnek, hogy akadályokat gördített az utamba és nem hagyta, hogy erőfeszítések nélkül csináljam végig ezt a pár évet. Mert egyvalamire megtanított: "Élni csak az tud, aki vállalja a kihívásokat!"
Én nemcsak vállaltam, de ki is álltam a próbatételeket. Ezért vagyok most itt, tele erővel, életkedvvel és tervekkel. Soha nem adom fel, mert nem vagyok az a típus. Úgy gondolom, ha a sorsomat nem is tudom irányítani, az életemet úgy élem, ahogy én akarom. Épp ezért mindig megfogom próbálni kihozni belőle a legtöbbet. Az álmodozás csak a puhányoknak való, én inkább szembesülök a való élettel, még ha olyan rémisztő is.
Persze nekem is voltak időszakaim, amikor királylánynak képzeltem magam, és epekedve vártam álmaim hercegét. Amikor minden éjjel egy boldogabb életről álmodtam, ahol normális családom, nagy házam és rengeteg pénzem van. De sajnos bilibe ért a kezem.
Ráébredtem, így nem kiélvezem, elfecsérelem a nekem szánt időt. Szóval álmok helyett elfogadtam a szüleimet olyannak, amilyennek teremtette őket a jó Isten, megtanultam spórolni és lemondani dolgokról, és olyan otthonosan érzem magam a házunkban, hogy semmi pénzért nem hagynám itt. Szereztem igaz barátokat, akik nemcsak a szőke herceget, de a hiányolt szeretet is pótolják. Az ilyenekből nagyon kevés van, ezért rendesen megbecsülöm ám őket!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése