Szenvedélyes gyűlölet (?)

Úgy szokták mondani, a "gyűlölet" szenvedélyes érzés. Valóban. Csak néhányan összekeverik a szó jelentését. Mindenki úgy értelmezi, hogy akit a legjobban gyűlöljük, azt valójában szeretjük. Pedig ez nem igaz. A szenvedélyes szó csupán annyit jelent, hogy túlságosan, túlzottan érzel valamit valaki iránt. Van a szenvedélyes szerelem, ami nagyon túlfűtött, ahol a két fél túl-túlságosan szereti egymást. És itt van a szenvedélyes gyűlölet. Ami pedig azt jelenti, hogy túl-túlságosan gyűlölöd a másikat. Egyszerűen még ránézni sem tudsz, nem szólsz hozzá, még a nevét sem akarod hallani. Nem bírod ki vele egy helyiségben, annyira irritál a jelenléte.
Biztos ti is éreztek, éreztetek már így valaki iránt. Csak sajnos, bármit teszel is, hiába kerülöd őt, már amennyire tudod, nem érsz el vele semmit. Én már csak tudom. Egy olyan ember iránt érzem ezt, aki az osztálytársam. Na igen, kicsit nehezebb a dolgom. Nem szaladhatok ki a tanórák alatt, és bár önszántamból nem szólok hozzá,  köztünk is van minimális kommunikáció. Pl: leckekérdezés, ilyesmik. Azt hiszem a mi kapcsolatunk sose volt felhőtlen. Mostanában pedig már egyre rosszabb. Durván beszólunk egymásnak, rá se nézünk egymásra, legalábbis én tuti nem, és ha kérdez is valamit, nem válaszolok neki. Fogalmam sincs meddig fogom még ezt bírni. Lehet, hogy egyszer robbanni fog, és jól beolvasok neki.
Általában az ilyen embereket ütnéd ki a divatból, vagy azt kívánod, bárcsak eltűnne a föld felszínéről. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Úgyhogy egy jó tanács: kerüld őt el, és csak akkor szólj hozzá, ha már tényleg életbevágóan fontos dologról van szó. Inkább foglalkozz azokkal, akiket szeretsz, az ilyet pedig "szard le"!! :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nobody can save me

Tudom, hogy már rég írtam, és hogy borzalmasan elhanyagoltam a blogot. Nem mentegetőzni akarok, de tapasztalatból tudom, hogy az emberek nem szeretnek csak egyfajta témáról olvasni, ráadásul heteken keresztül, mindig valami újra vágynak, izgalmasra, ami miatt megéri felnézni az adott oldalra, és kíváncsian olvasni az új bejegyzéseket. Ezzel ti is így vagytok. Épp ezért nem hoztam új írásokat, mert nem tudnék másról véleményezni, csak a mélységről és a depresszióról. Ezt a témát pedig úgy hiszem, már elégszer kiveséztem. Az ember szereti magát sajnáltatni, még ha nincs is olyan nagy gondja, csak azért felnagyítja, hogy mások vigasztalják. Hiába van számtalan lélekerősítő duma arról, hogy légy erős, kelj fel a padlóról, tereld el a gondolataidat, a problémák maguktól megoldódnak, stb… sorolhatnám. De az igazság az, hogy ezek lószart sem érnek. Nem leszel tőle optimistább, nem változik az életed szivárvánnyá, csak közhelyek, üres szavak, maximum marketing fogásnak jó. De te nem jössz
További információk

Mert olvasni jó!

Támadt egy új ötletem! Úgy gondoltam, hogy tekintettel arra, hogy ez egy lelkizős blog, írhatnák valami más témáról is, nemcsak mindig az élet nagy dolgairól, meg a problémákról. Kell egy kis szórakozás is, pihizés, amikor élvezettel olvassátok a bejegyzésem, nem pedig segítségkérően. Nem tudom, hogy milyen hobbit űztök a nyári szünetben, de gondolom van köztetek olyan, aki olvas. Szerintem nem kell most itt áradoznom eme tevékenység pozitívumáról, mindenki tudja, miért jó az, ha olvasunk. Nem az előnyökről akarok beszámolót tartani, inkább elmélyülök egy-egy könyv dicsérésében. Mivel én is sokat olvasok, és vannak kedvenceim, nem is kevés, ezért szeretnék írni nektek az én szokásaimról, meg a best of könyveimről. Azzal kezdeném, hogy örök kedvenc írónőm Leiner Laura, minden könyvét imádom és egymás után többször is elolvasom. Szerintem ezzel nem mondtam most újat, nyilván minden tini így van ezzel. Az SZJG egy hatalmas könyv, mindenki a magáénak érzi és van benne tanulság is. Én
További információk

Ötödik nap - Idők, amikor véget akartam vetni az életemnek

Öngyilkosság. Mi visz rá egy embert erre a tettre? Mennyire kell elkeseredettnek lennie ahhoz, hogy csak úgy eldobja az életét? Milyen lelki erő és elszántság kell hozzá? Nem utolsó sorban pedig, gondol arra, mi lesz, ha esetleg nem sikerül? Nagyon sok kérdés, kétkedés van mögötte a mai napig. Senki sem tudja miért és hogyan. A fejlett, 21. században az emberek nem értik az öngyilkosság fogalmát, mégis egyre több az ilyen haláleset. Hogyan lehet ez? Most nem akarok a tudományokból kiindulni, és nem filozofikus értelembe szeretném ezt a témát boncolgatni, mégis érdekel, hogy mi buzdít egy embert arra, hogy végezzen az életével, vagy, hogy egyáltalán megpróbálja. Utána nézhetnék számos statisztikáknak, ezzel kapcsolatos cikkeknek, végezhetnék felmérést, de fölösleges lenne. Egy olyan valamit, ami egy lelki betegségből ered, nem lehet megfejteni. Az emberi akaratot nem lehet befolyásolni. Döntésünkbe senki sem szólhat bele, ugyanúgy, ahogy az életünkbe se. Lehet segíteni, ápolni, gyógy
További információk