One day....

Miért nem lehet legalább egy napom normális. Amikor nevetve kelek és nevetve fekszem le. Mikor nem gondolok semmire, csak egyszerűen boldog vagyok????? Vagy talán nem érdemlem meg?
Azt mondják, az élet kiszámíthatatlan. Hogy sosem tudod, mit hoz a holnap. Egyik pillanatban még minden tökéletes, a másikban viszont zokogva rogysz a földre. Egyesek erre mondják azt, hogy ettől olyan izgalmas, csupa rejtély az élet. Én ebben nem találok semmi izgalmasat. Folyton sírni és szomorúnak lenni, rettegni a holnaptól....
Nem sokan ismerik az élet ezen oldalát. Épp ezért, nem érthetnek meg minket, hogy min megyünk keresztül, mit érzünk, miben reménykedünk. Könnyű azt mondani, hogy ne légy szomorú, majd minden rendbe jön. Ezek mind csak üres szavak. A sorsunk így van megírva, akár tetszik, akár nem. Mi pedig csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk kihozni belőle a legtöbbet, mit erőnk enged.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nobody can save me

Ötödik nap - Idők, amikor véget akartam vetni az életemnek

Mélység