"Tiltott személy"

Talán voltatok már ti is olyan helyzetben, hogy nem a megfelelő emberbe szerettetek bele, úgyis mondhatjuk, hogy egy "tiltott személybe". Ezalatt értek rokont, unokatesót, másod unokatesót, tanárt, stb. Akármennyire nem akartátok, mégis szerelmesek lettetek bele. És sajnos ilyenkor csakis plátói szerelemről beszélhetünk. Hisz nem jöhetsz össze a saját unokatesóddal, egyrészt, mert anyukádét biztos kinyírnának, és mert már ebben a korban ez inkább ciki, mint hagyomány.
Velem ez már megesett! És azóta se tudom őt elfelejteni, bármennyire is tudom, hogy ezt nem lenne szabad, akkor se tudom befolyásolni az érzéseimet. Hiába magyaráznám be magamnak, hogy ez "csak" apukám unokatestvére, azért akkoris, rokon, ráadásul idősebb, és én tuti nem jövök be neki. És mégse ábrándulok ki belőle, sőt egyre jobban megkedvelem, megtetszik, megszeretem. Minden pillanatban rá gondolok, és annyira borzalmasan hiányzik, ha nem látom egy hétig. Fölöslegesen rágják a fejem a barátnőim, hogy ez így nagyon nem jó és sürgősen ki kell őt vernem a fejemből, egyszerűen nem megy. Már csak azért is meg kellene tennem, mert az anyja nem mindennapi nőszemély. Oké, nagynéném, meg minden, de ha megtudná, hogy mit érzek a fia iránt, száz hogy agyvérzést kapna. No jó, mert a fia se valami mintapasi, szóval nem szeretné ha összejönnék vele, meg amúgy se nézné jó szemmel a család. De ezek engem nem érdekelnek, egyszerűen imádom őt, és ez ellen nem tudok mit tenni. :(
Egy jó tanács, ha már úgyse tudsz vele összejönni, felejtsd el, az lesz a legjobb. Bár ez nem könnyű, sőőt, de azért meg kell  próbálni, minthogy kínozzátok magatokat egy viszonzatlan szerelem miatt.