"in medias res"

Nem fogok csöpögős bekezdéseket írni arról, milyen is az élet, hisz ezt mindenki jól tudja, ezért inkább belevágok a közepébe! Nyilván éreztétek már úgy, hogy a ti sorsotok a legrosszabb, hogy senki se érti meg, mert nem élik át azt amit ti, hogy mindenki hátat fordít nektek, pont a legnehezebb pillanatokban, és annyira egyedül érzitek magatokat, hogy legszívesebben véget vetnétek mindennek. Sorba kapjátok az élettől a pofonokat, egyre többet és egyre nagyobbat, míg végül már alig bírtok lábra állni, és inkább feladnátok, minthogy tovább küzdjetek. Néha tényleg az tűnik a legkönnyebb megoldásnak, ha egyszerűen ott maradtok a földön és nem keltek fel többet. DE nem szabad elszaladni a problémák elől. Mert úgyis mindig utolérnek. Sokszor feladtam már én is, nem volt erőm tovább küzdeni, és úgy gondoltam, hogy nincs is értelme. De aztán elgondolkoztam, hogy mi lenne, ha mindenki meghátrálna, a könnyebb utat választaná?Kihalna az emberiség :D Szerencsére olyan emberek vesznek körül, akik nem hagyják, hogy megfutamodjak, és akkor is továbblökdösnek, ha én nem akarom.
Ha nyomorultul érzem magam, és elkezdem sajnáltatni magam, mindig azokra gondolok, akiknek tőlem százszor rosszabb életük van. Akik halálos betegek, vagy nincsen családjuk, akik éheznek, akiknek nincs otthonuk. Vajon ők is ennyit sírnak a sorsukon? Nem hinném, inkább kihozzák magukból a legtöbbet, és örülnek annak a csipetnyi boldogságnak, amivel az élet néha megajándékozza őket. Azt mondom, örüljünk hogy ilyen életünk van, hogy van mit ennünk, hogy van meleg otthonunk, a családunkkal élünk. Még ha hiányzik is néha a szeretet, vagy a boldogság, vagy éppen kevés a pénzünk, esetleg torokgyulladásunk van, ezek mind-mind semmiségek ahhoz képest, hogy miket élnek át egyes emberek a Föld különböző pontjain.
Tudjátok, hány rákos kisgyerek mosolyog, úgyis, hogy tudják, meg fognak halni? És miért? Mert ez lehet az egyetlen boldogságuk az életben, a pillanatnyi öröm, amely mosolyt csal az arcukra. Ha mosolyogtok, a bensőtök megtelik pozitív energiával, felszabadultok és mindjárt másképp látjátok a világot! Ez tudományosan megállapított tény! Minél több mosoly, annál több boldog pillanat :) :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nobody can save me

Tudom, hogy már rég írtam, és hogy borzalmasan elhanyagoltam a blogot. Nem mentegetőzni akarok, de tapasztalatból tudom, hogy az emberek nem szeretnek csak egyfajta témáról olvasni, ráadásul heteken keresztül, mindig valami újra vágynak, izgalmasra, ami miatt megéri felnézni az adott oldalra, és kíváncsian olvasni az új bejegyzéseket. Ezzel ti is így vagytok. Épp ezért nem hoztam új írásokat, mert nem tudnék másról véleményezni, csak a mélységről és a depresszióról. Ezt a témát pedig úgy hiszem, már elégszer kiveséztem. Az ember szereti magát sajnáltatni, még ha nincs is olyan nagy gondja, csak azért felnagyítja, hogy mások vigasztalják. Hiába van számtalan lélekerősítő duma arról, hogy légy erős, kelj fel a padlóról, tereld el a gondolataidat, a problémák maguktól megoldódnak, stb… sorolhatnám. De az igazság az, hogy ezek lószart sem érnek. Nem leszel tőle optimistább, nem változik az életed szivárvánnyá, csak közhelyek, üres szavak, maximum marketing fogásnak jó. De te nem jössz
További információk

Mert olvasni jó!

Támadt egy új ötletem! Úgy gondoltam, hogy tekintettel arra, hogy ez egy lelkizős blog, írhatnák valami más témáról is, nemcsak mindig az élet nagy dolgairól, meg a problémákról. Kell egy kis szórakozás is, pihizés, amikor élvezettel olvassátok a bejegyzésem, nem pedig segítségkérően. Nem tudom, hogy milyen hobbit űztök a nyári szünetben, de gondolom van köztetek olyan, aki olvas. Szerintem nem kell most itt áradoznom eme tevékenység pozitívumáról, mindenki tudja, miért jó az, ha olvasunk. Nem az előnyökről akarok beszámolót tartani, inkább elmélyülök egy-egy könyv dicsérésében. Mivel én is sokat olvasok, és vannak kedvenceim, nem is kevés, ezért szeretnék írni nektek az én szokásaimról, meg a best of könyveimről. Azzal kezdeném, hogy örök kedvenc írónőm Leiner Laura, minden könyvét imádom és egymás után többször is elolvasom. Szerintem ezzel nem mondtam most újat, nyilván minden tini így van ezzel. Az SZJG egy hatalmas könyv, mindenki a magáénak érzi és van benne tanulság is. Én
További információk

Ötödik nap - Idők, amikor véget akartam vetni az életemnek

Öngyilkosság. Mi visz rá egy embert erre a tettre? Mennyire kell elkeseredettnek lennie ahhoz, hogy csak úgy eldobja az életét? Milyen lelki erő és elszántság kell hozzá? Nem utolsó sorban pedig, gondol arra, mi lesz, ha esetleg nem sikerül? Nagyon sok kérdés, kétkedés van mögötte a mai napig. Senki sem tudja miért és hogyan. A fejlett, 21. században az emberek nem értik az öngyilkosság fogalmát, mégis egyre több az ilyen haláleset. Hogyan lehet ez? Most nem akarok a tudományokból kiindulni, és nem filozofikus értelembe szeretném ezt a témát boncolgatni, mégis érdekel, hogy mi buzdít egy embert arra, hogy végezzen az életével, vagy, hogy egyáltalán megpróbálja. Utána nézhetnék számos statisztikáknak, ezzel kapcsolatos cikkeknek, végezhetnék felmérést, de fölösleges lenne. Egy olyan valamit, ami egy lelki betegségből ered, nem lehet megfejteni. Az emberi akaratot nem lehet befolyásolni. Döntésünkbe senki sem szólhat bele, ugyanúgy, ahogy az életünkbe se. Lehet segíteni, ápolni, gyógy
További információk