Megbánás

Mindenki hoz rossz döntéseket. Döntéseket, amiket később megbán. Én is így voltam. Hagytam elmenni, hagytam, hogy véget érjen ez az egész. Hiba volt, tudom, és sajnálom. Most már túl késő, úgy gondolom. Akkor kellett volna gondolkoznom! Újrakezdhettük volna, vagy talán folytathattuk volna ahol abbahagytuk? Még most is fáj ez az egész, még mindig nem felejtettem el, és gyötör a tudat, hogy mi lett volna, ha.... ! Nem kellene visszatekinteni a múltba és a hibákon bánkódni, élni kellene a jelenben, de ez nehéz, mert tudom, hogy meg volt az esély! Az esély hogy ő is részese legyen a jelenemnek. Ez az, ami miatt olyan nyomorultul érzem most magam! De hiszem, hogy ő már túllépett ezen és most boldog. Nekem már csak ez számít, nem a saját fájdalmam, hanem hogy ő ne szenvedjen! És azt hiszem, ez a szeretet lényege! Mert nem vagyok önző, tudom, hogy az egész az én hibám volt, és épp ezért szeretném, ha ő boldog lenne, ha végleg elfelejtene engem és találna másvalakit, aki jobban megérdemli, mint én. 
De most már tanultam belőle! Soha többé nem fogok ilyet tenni! Megtanultam, hogy nem a külső, hanem a belső számít. Attól, mert valaki nem kék szemű és szőke hajú, még lehet értékes ember, sőőt!!! És mától már ezt fogom figyelembe venni. A lelkét, nem pedig a testét!! :P :)