Meg kell változnom!

Szoktátok úgy érezni, hogy ami most van, az nem jó? Ahogy éltek/viselkedtek, az nem helyes? Jobb lenne ezt abbahagyni és változtatni rajta?
Mondták már nektek azt, hogy "ideje lenne befejezni, amit most művelsz" meg "sürgősen változz meg!"? El tudjátok képzelni, mennyire kellemetlen és szar érzés ezt hallgatni majdnem mindennap a barátaidtól és ismerőseidtől? Durván rossz érzés.....
Amikor tudod, hogy nem jó az, amit teszel, te mégsem állsz le vele és folytatod. Nem hallgatsz senkire és senkinek sem fogadod meg a tanácsát. Ez a "cseszek mindenre" korszak. Hogy aztán később rohadtul megbánd....
Én tudom milyen ez. Uhh, de még mennyire ismerős ez a helyzet. Olyan dolgokat teszek mostanában, amit azelőtt sose gondoltam volna. Úgy viselkedem, amiért pár évvel ezelőtt még én néztem le azokat, akik így tettek. Szánalmas vagyok. Nem gondolok bele, hogy ennek később milyen következményei lesznek. Nem érdekel, hogy ezzel elveszítem a barátaimat, mert mindenki hátat fordít nekem.
Épp a legjobb formámat hozom és mindenem megvan, amire vágytam: bulik, pasik, pia, népszerűség, ego. Közben pedig az életem romokban. Eltűntek a szokásaim, elhanyagoltam magam, az egészségemet, a sulit, a tanulást, a barátaimat, a családomat. Amíg az énem egyik része a fellegekben jár, addig a másik gurul a lejtőn lefelé, egyre gyorsabban és kitudja hol áll meg. Ha egyáltalán megáll...
Nem lesz ennek jó vége, én is tudom. Hatalmas pofonok kellenek ahhoz, hogy végre észhez térjek és leálljak ezzel. Egyet már kaptam és kicsit helyre rázódtam, de még mindig nem teljesen.
Itt tartok én most valahol, a menny és a pokol között egyensúlyozva és csak arra várok, hogy merre billenek.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nobody can save me

Tudom, hogy már rég írtam, és hogy borzalmasan elhanyagoltam a blogot. Nem mentegetőzni akarok, de tapasztalatból tudom, hogy az emberek nem szeretnek csak egyfajta témáról olvasni, ráadásul heteken keresztül, mindig valami újra vágynak, izgalmasra, ami miatt megéri felnézni az adott oldalra, és kíváncsian olvasni az új bejegyzéseket. Ezzel ti is így vagytok. Épp ezért nem hoztam új írásokat, mert nem tudnék másról véleményezni, csak a mélységről és a depresszióról. Ezt a témát pedig úgy hiszem, már elégszer kiveséztem. Az ember szereti magát sajnáltatni, még ha nincs is olyan nagy gondja, csak azért felnagyítja, hogy mások vigasztalják. Hiába van számtalan lélekerősítő duma arról, hogy légy erős, kelj fel a padlóról, tereld el a gondolataidat, a problémák maguktól megoldódnak, stb… sorolhatnám. De az igazság az, hogy ezek lószart sem érnek. Nem leszel tőle optimistább, nem változik az életed szivárvánnyá, csak közhelyek, üres szavak, maximum marketing fogásnak jó. De te nem jössz
További információk

Mert olvasni jó!

Támadt egy új ötletem! Úgy gondoltam, hogy tekintettel arra, hogy ez egy lelkizős blog, írhatnák valami más témáról is, nemcsak mindig az élet nagy dolgairól, meg a problémákról. Kell egy kis szórakozás is, pihizés, amikor élvezettel olvassátok a bejegyzésem, nem pedig segítségkérően. Nem tudom, hogy milyen hobbit űztök a nyári szünetben, de gondolom van köztetek olyan, aki olvas. Szerintem nem kell most itt áradoznom eme tevékenység pozitívumáról, mindenki tudja, miért jó az, ha olvasunk. Nem az előnyökről akarok beszámolót tartani, inkább elmélyülök egy-egy könyv dicsérésében. Mivel én is sokat olvasok, és vannak kedvenceim, nem is kevés, ezért szeretnék írni nektek az én szokásaimról, meg a best of könyveimről. Azzal kezdeném, hogy örök kedvenc írónőm Leiner Laura, minden könyvét imádom és egymás után többször is elolvasom. Szerintem ezzel nem mondtam most újat, nyilván minden tini így van ezzel. Az SZJG egy hatalmas könyv, mindenki a magáénak érzi és van benne tanulság is. Én
További információk

Ötödik nap - Idők, amikor véget akartam vetni az életemnek

Öngyilkosság. Mi visz rá egy embert erre a tettre? Mennyire kell elkeseredettnek lennie ahhoz, hogy csak úgy eldobja az életét? Milyen lelki erő és elszántság kell hozzá? Nem utolsó sorban pedig, gondol arra, mi lesz, ha esetleg nem sikerül? Nagyon sok kérdés, kétkedés van mögötte a mai napig. Senki sem tudja miért és hogyan. A fejlett, 21. században az emberek nem értik az öngyilkosság fogalmát, mégis egyre több az ilyen haláleset. Hogyan lehet ez? Most nem akarok a tudományokból kiindulni, és nem filozofikus értelembe szeretném ezt a témát boncolgatni, mégis érdekel, hogy mi buzdít egy embert arra, hogy végezzen az életével, vagy, hogy egyáltalán megpróbálja. Utána nézhetnék számos statisztikáknak, ezzel kapcsolatos cikkeknek, végezhetnék felmérést, de fölösleges lenne. Egy olyan valamit, ami egy lelki betegségből ered, nem lehet megfejteni. Az emberi akaratot nem lehet befolyásolni. Döntésünkbe senki sem szólhat bele, ugyanúgy, ahogy az életünkbe se. Lehet segíteni, ápolni, gyógy
További információk