Üdv fiatalok!

Tudom, hogy régen írtam, és sajnálom, de nyomós okom volt elhanyagolni a blogot. De most, hogy temérdek időm van, 4 hónap nyári szünet, ami alatt halálra fogom magam unni, annyi bejegyzést hozok nektek, hogy nem bírjátok majd elolvasni :D Na jó, viccet félretéve, végre elvégeztem a középiskolát, leérettségiztem, elég kemény menet volt, de hát, a célért meg kell szenvedni, viszont ez csak az első lépcsőfok volt, nagyon sok teendő vár még rám, és persze ott az álmom, amit szeretnék mihamarabb valóra váltani. Ehhez pedig rengeteg erőre, kitartásra és buzdításra van szükségem. Remélem az eddigi bejegyzéseim hasznosak voltak, igyekszek ezek után is tanulságos történetek írni, amik segítenek átvészelni az élet nehéz dolgait. Abba a két hétbe amíg készültem az érettségire és az érettségi alatt sok mindenre jöttem rá. Például, hogy soha nem szabad feladni, és hogy ha akarjuk, összejön minden, amit elterveztünk. Sose voltam szerencsés, de a felelések közben rám köszöntött és sikerült jó eredményeket elérnem. Mert hittem magamban. Most viszont, fogalmam sincs mihez kezdjek. Ambivalens érzések kavarognak bennem. Egyrészt boldoggá tesz ez a szabadság, hogy már nem kell izgulnom és megfelelnem az elvárásoknak, viszont ott van az a félelem is, hogy mi lesz ezek után velem? Melyik fősulira menjek, egyáltalán felvesznek-e? Annyi kérdőjel van a fejemben és sajnos egyikre se tudom a választ. Kétségbeejtő ez a bizonytalanság. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ez a felnőtté válás nagyon ijesztő :D Mindenesetre még nem akarok pánikba esni, egyenlőre a könyvemre koncentrálok, amiből nem sokára ismét hozok egy kis ízelítőt, és hát....élvezem a szünetet! Nemsokára jelentkezem, szép hetet Nektek! :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nobody can save me

Tudom, hogy már rég írtam, és hogy borzalmasan elhanyagoltam a blogot. Nem mentegetőzni akarok, de tapasztalatból tudom, hogy az emberek nem szeretnek csak egyfajta témáról olvasni, ráadásul heteken keresztül, mindig valami újra vágynak, izgalmasra, ami miatt megéri felnézni az adott oldalra, és kíváncsian olvasni az új bejegyzéseket. Ezzel ti is így vagytok. Épp ezért nem hoztam új írásokat, mert nem tudnék másról véleményezni, csak a mélységről és a depresszióról. Ezt a témát pedig úgy hiszem, már elégszer kiveséztem. Az ember szereti magát sajnáltatni, még ha nincs is olyan nagy gondja, csak azért felnagyítja, hogy mások vigasztalják. Hiába van számtalan lélekerősítő duma arról, hogy légy erős, kelj fel a padlóról, tereld el a gondolataidat, a problémák maguktól megoldódnak, stb… sorolhatnám. De az igazság az, hogy ezek lószart sem érnek. Nem leszel tőle optimistább, nem változik az életed szivárvánnyá, csak közhelyek, üres szavak, maximum marketing fogásnak jó. De te nem jössz
További információk

Mert olvasni jó!

Támadt egy új ötletem! Úgy gondoltam, hogy tekintettel arra, hogy ez egy lelkizős blog, írhatnák valami más témáról is, nemcsak mindig az élet nagy dolgairól, meg a problémákról. Kell egy kis szórakozás is, pihizés, amikor élvezettel olvassátok a bejegyzésem, nem pedig segítségkérően. Nem tudom, hogy milyen hobbit űztök a nyári szünetben, de gondolom van köztetek olyan, aki olvas. Szerintem nem kell most itt áradoznom eme tevékenység pozitívumáról, mindenki tudja, miért jó az, ha olvasunk. Nem az előnyökről akarok beszámolót tartani, inkább elmélyülök egy-egy könyv dicsérésében. Mivel én is sokat olvasok, és vannak kedvenceim, nem is kevés, ezért szeretnék írni nektek az én szokásaimról, meg a best of könyveimről. Azzal kezdeném, hogy örök kedvenc írónőm Leiner Laura, minden könyvét imádom és egymás után többször is elolvasom. Szerintem ezzel nem mondtam most újat, nyilván minden tini így van ezzel. Az SZJG egy hatalmas könyv, mindenki a magáénak érzi és van benne tanulság is. Én
További információk

Ötödik nap - Idők, amikor véget akartam vetni az életemnek

Öngyilkosság. Mi visz rá egy embert erre a tettre? Mennyire kell elkeseredettnek lennie ahhoz, hogy csak úgy eldobja az életét? Milyen lelki erő és elszántság kell hozzá? Nem utolsó sorban pedig, gondol arra, mi lesz, ha esetleg nem sikerül? Nagyon sok kérdés, kétkedés van mögötte a mai napig. Senki sem tudja miért és hogyan. A fejlett, 21. században az emberek nem értik az öngyilkosság fogalmát, mégis egyre több az ilyen haláleset. Hogyan lehet ez? Most nem akarok a tudományokból kiindulni, és nem filozofikus értelembe szeretném ezt a témát boncolgatni, mégis érdekel, hogy mi buzdít egy embert arra, hogy végezzen az életével, vagy, hogy egyáltalán megpróbálja. Utána nézhetnék számos statisztikáknak, ezzel kapcsolatos cikkeknek, végezhetnék felmérést, de fölösleges lenne. Egy olyan valamit, ami egy lelki betegségből ered, nem lehet megfejteni. Az emberi akaratot nem lehet befolyásolni. Döntésünkbe senki sem szólhat bele, ugyanúgy, ahogy az életünkbe se. Lehet segíteni, ápolni, gyógy
További információk