Karácsony

Karácsony, az év legszebb ünnepe, amikor minden a szeretetről, az összetartásról szól....vagy valami ilyesmi. Ma már nem is tudjuk igazán, mit jelent a karácsony. Régen az emberek mosolyogva, vidáman és boldogan élték meg e ünnepet, a család együtt díszítette a fát, és békés, meghitt hangulatban ültek az asztal körül a karácsonyi vacsorát elfogyasztva. Ma a legfontosabb az ajándék és annak értéke, a díszítés, hogy minél impozánsabb és feltűnőbb legyen. Ez pedig mind-mind stresszel, idegeskedéssel jár, napokat kajtatunk a tökéletes ajándék után, miközben azon gondolkodunk, elég drágát vettünk e, eltekintve attól, hogy az illető örülni fog-e neki, vagy sem, a hasznára lesz-e vagy sem. A ház és a fa dekorálásánál csak azt nézzük, passzol-e egymáshoz a gömb vagy az égő, néhol még veszekednek is emiatt. A karácsony elveszti varázsát. 

Ahol pedig a szülők az év 365 napján veszekednek, ott nincs is karácsony. Ünnep ide vagy oda, ez is ugyanúgy telik, mint az összes többi nap. Ordibálással, egymás hibáztatásával, haraggal. Ahogyan nálunk is. Már jó ideje nem törődöm a karácsonnyal, számomra is elvesztette értékét, nem tudok benne hinni. A fát egyedül díszítem, ajándék nincs, a szüleim pedig ölik egymást. Nincs kedvem az alkoholista apámmal egy asztalhoz leülni, így ebbe az évbe nem szeretném itthon tölteni az ünnepet. 

Nem mindenki számára boldog nap ez. Gondoljunk az árvákra, a hajléktalanokra, a szegényekre, a magányos idősekre. Hisz nincs velük a családjuk, nincs pénzük fára, díszekre, de lehet hogy még a vacsorára se. Míg mások dőzsölnek, addig ők nyomorognak. Pedig lehet, hogy ők igazán értékelnék a karácsonyt. 

Sajnos, hogy ilyen világban élünk, de ennek ellenére, ne hagyjuk, hogy elvesszen a varázs, hozzuk vissza az igazi ünnepet a hangulatával együtt. Békés, meghitt ünnepeket!! :) 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nobody can save me

Ötödik nap - Idők, amikor véget akartam vetni az életemnek

Mélység