Új korszak

Valami megváltozott! Nem tudom, hogy a külső hatások miatt, vagy mert én akartam így, de megváltoztam! Kívülről ugyanaz a szőke, mosolygós, kedves, aranyos lány maradtam, aki eddig is voltam, de belül teljesen kicserélődtem. Természetesen pozitív értelemben. Kellett ez a hatalmas pofon megint, amit az élettől kaptam. Helyrerázott. Új ember lettem! És tetszik ez az énem. A régi már romlott volt, és túl sok hibát követett el. Olyan hibákat, melyeket nem tudott volna helyrehozni, és amelyekre emlékezni sem akar. Viszont kaptam egy lehetőséget, hogy újrakezdjem az életem. Tiszta lappal. A múltamat hátrahagyva. Eddig minden jól alakul. Kezdek belerázódni a dolgokba, fokozatosan, jól átgondolva alakítom az életem, a mindennapjaimat. Próbálom kerülni a negatív hatásokat, amik eddig eltérítettek a helyes útról. Nem engedek a csábításnak, végre "jó kislány" leszek. És ezt most nem viccnek szántam. Halál komolyan gondoltam. Vége a Morris, piálós estéknek, a pasizásoknak, a "felébredni máshol" storyknak, a smárolásoknak, egyszóval a pesti ribancos énemnek. Már elegem volt belőle! Szégyelltem magam, és ez nagyon durva. Mindenki elítélt miatta, lenézett, összesúgott a hátam mögött. De ennek most vége. Megváltozott a fontossági sorrendem. A suli került a legelejére és persze a vizsgák. Most erre koncentrálok. Aztán jöhet a nyár, munka ezerrel, hogy aztán el tudjak jutni a Nagydíjra, és meg tudjam szervezni a 20. szülinapom.
Nem tudom, meddig fog tartani ez az erőm, és hogy tudom végleg eltemetni a rossz énemet. Mert a viselkedésem változott, de az emlékeket, sajnos, nem lehet kitörölni. De valahogy megpróbálom elfelejteni. Muszáj lesz. Különben nem leszek képes teljesen továbblépni....