Végszó: "Ribanc vagy."



Elmúlt a várakozás. Meghoztam a döntést. Lehet, még bánni fogom, de már nem érdekel. Úgy hiszem, helyesen cselekedtem. Nem magam miatt, hanem miatta. Lehet, most gyűlöl és a pokolba kíván, de később még biztos hálás lesz érte, hogy én mondtam ki ezt a végszót: Fejezzük be!
Nem volt semmi értelme a sok veszekedésnek, kibékülésnek, hazug szavaknak, igaznak hitt érzelmeknek. Jobb lesz mindkettőnknek, ha ezt nem folytatjuk. Nem lett volna jó vége. Így pedig, mindketten jól jártunk. Ő tovább csinálhatja, amit eddig, utazgathat, dolgozhat, piálhat a barátaival. Én pedig, a folyton NEM-et mondogató kis ribanc, élvezem az életet ezután is. Vagyis pasik, bulik, Morri 2, piálás, hülyülés, shoppingolás, karaoke-zás, smárolás – sose ugyanazzal, minden este, mindig mással. És RANDIZÁS. Ezerrel. Nekem ez jelenti a mostani életemet. Nem fér bele egy kapcsolat! Nem fér bele szerelem vagy más erősebb érzelem! Nem fér bele Ő!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nobody can save me

Mert olvasni jó!

Ötödik nap - Idők, amikor véget akartam vetni az életemnek