A kolis élet

Borzalmas! Ezzel az egy szóval tudnám jellemezni! És most nem viccelek! Aki már megtapasztalta, tudja miről beszélek, tehát azoknak nem mondok ezzel újat. Viszont, akik még elképzelni sem tudják, milyen a kolis élet, azoknak most leírom. Részletesen! A jól bevált szöveg, miszerint: "Ha elmész fősulira és kollégiumban laksz, megtapasztalod, milyen az önálló élet, új barátságokat kötsz és bulizol minden este" cseppet sem tükrözi a valóságot. Persze, tisztelet a kivételnek! Maximum azt tapasztalod meg, hogyan pakolj be 100 dolgot 20x20 cm-es helyre, hogy zuhanyozz nyitott zuhanyzóban kismillió másik emberrel együtt és hogy egyél hideg kaját, mert épp nincs mikró. Hirtelen ennyi negatívum jutott most eszembe, de számtalan nehézséget feltudnék még sorolni. Mindegy, a lényeg, hogy a kolis élet szar! Viszont, sok rossz között van valami, igen icipici jó dolog is, mégpedig az emberek. A szobatársak, a szomszéd szobában lévők, a folyosói beszélgetések, amikor együtt szidjátok ezt a pokoli helyzetet. Egyszóval a közösség. Tényleg új barátságok szövődnek, de nem tartósak. Lehet, hogy eleinte annyira jóba vagytok, együtt mentek az előadásokra, vásárolni, stb, de aztán már nem lesz időtök egymásra, csak a suli, a tanulás, a vizsgák. Mindenki megy a maga dolgára, rohanás, hajnalokig tanulás, stressz és idegesség. És ennyi. Vége a barátságnak.
Az előbbi felsoroltak ellenére viszont, azt mondom, meg lehet szokni! Az első hetek/hónapok nehezek, de aztán belerázódsz, rájössz a praktikákra, és jól érzed majd magad. Még örülsz is, hogy végre elszabadultál otthonról, és nem kell anyuci szidalmait hallgatnod.
Tehát van jó és rossz oldala egyaránt, az már csak rajtad múlik, melyiket fedezed fel! Én egyenlőre maradok a rossz oldalon, de kitudja, mit hoz a holnap, lehet, hogy annyira megszeretem, hogy haza se akarok majd menni. :D
Egyenlőre ennyi a "Most kezdem a fősulit" rovatom, igyekszek minél több tapasztalatot leírni, hátha segítek valamiben. :) 

Megjegyzések

  1. Névtelen2015. január 30. 8:00

    En inkabb lennek koliba, mert otthon a szuleim mindenert nadragszijjal vernek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zucso2015. január 30. 10:55

      Teljes mértékben megértem az ilyen helyzeteket, és tényleg jobb néha, ha elszabadulunk otthonról, és egy másik környezetbe éljük a mi kis világunkat. Nyilván neked is jobb lenne, és hiszem, hogy jobb is lesz majd :) Mindenesetre ne add fel, és vedd kezedbe az életedet :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nobody can save me

Tudom, hogy már rég írtam, és hogy borzalmasan elhanyagoltam a blogot. Nem mentegetőzni akarok, de tapasztalatból tudom, hogy az emberek nem szeretnek csak egyfajta témáról olvasni, ráadásul heteken keresztül, mindig valami újra vágynak, izgalmasra, ami miatt megéri felnézni az adott oldalra, és kíváncsian olvasni az új bejegyzéseket. Ezzel ti is így vagytok. Épp ezért nem hoztam új írásokat, mert nem tudnék másról véleményezni, csak a mélységről és a depresszióról. Ezt a témát pedig úgy hiszem, már elégszer kiveséztem. Az ember szereti magát sajnáltatni, még ha nincs is olyan nagy gondja, csak azért felnagyítja, hogy mások vigasztalják. Hiába van számtalan lélekerősítő duma arról, hogy légy erős, kelj fel a padlóról, tereld el a gondolataidat, a problémák maguktól megoldódnak, stb… sorolhatnám. De az igazság az, hogy ezek lószart sem érnek. Nem leszel tőle optimistább, nem változik az életed szivárvánnyá, csak közhelyek, üres szavak, maximum marketing fogásnak jó. De te nem jössz
További információk

Mert olvasni jó!

Támadt egy új ötletem! Úgy gondoltam, hogy tekintettel arra, hogy ez egy lelkizős blog, írhatnák valami más témáról is, nemcsak mindig az élet nagy dolgairól, meg a problémákról. Kell egy kis szórakozás is, pihizés, amikor élvezettel olvassátok a bejegyzésem, nem pedig segítségkérően. Nem tudom, hogy milyen hobbit űztök a nyári szünetben, de gondolom van köztetek olyan, aki olvas. Szerintem nem kell most itt áradoznom eme tevékenység pozitívumáról, mindenki tudja, miért jó az, ha olvasunk. Nem az előnyökről akarok beszámolót tartani, inkább elmélyülök egy-egy könyv dicsérésében. Mivel én is sokat olvasok, és vannak kedvenceim, nem is kevés, ezért szeretnék írni nektek az én szokásaimról, meg a best of könyveimről. Azzal kezdeném, hogy örök kedvenc írónőm Leiner Laura, minden könyvét imádom és egymás után többször is elolvasom. Szerintem ezzel nem mondtam most újat, nyilván minden tini így van ezzel. Az SZJG egy hatalmas könyv, mindenki a magáénak érzi és van benne tanulság is. Én
További információk

Ötödik nap - Idők, amikor véget akartam vetni az életemnek

Öngyilkosság. Mi visz rá egy embert erre a tettre? Mennyire kell elkeseredettnek lennie ahhoz, hogy csak úgy eldobja az életét? Milyen lelki erő és elszántság kell hozzá? Nem utolsó sorban pedig, gondol arra, mi lesz, ha esetleg nem sikerül? Nagyon sok kérdés, kétkedés van mögötte a mai napig. Senki sem tudja miért és hogyan. A fejlett, 21. században az emberek nem értik az öngyilkosság fogalmát, mégis egyre több az ilyen haláleset. Hogyan lehet ez? Most nem akarok a tudományokból kiindulni, és nem filozofikus értelembe szeretném ezt a témát boncolgatni, mégis érdekel, hogy mi buzdít egy embert arra, hogy végezzen az életével, vagy, hogy egyáltalán megpróbálja. Utána nézhetnék számos statisztikáknak, ezzel kapcsolatos cikkeknek, végezhetnék felmérést, de fölösleges lenne. Egy olyan valamit, ami egy lelki betegségből ered, nem lehet megfejteni. Az emberi akaratot nem lehet befolyásolni. Döntésünkbe senki sem szólhat bele, ugyanúgy, ahogy az életünkbe se. Lehet segíteni, ápolni, gyógy
További információk