Visszatérés

Tudom, hogy nagyon rég írtam már, és hogy ez szinte megbocsájthatatlan, szégyellem is magam rendesen emiatt. Az elmúlt 6 hét kemény időszak volt a számomra. Bár az ünnepek békésen teltek, december vége felé egyre stresszesebb és idegesebb lettem a vizsgák miatt, ami rányomta bélyegét a hangulatomra, a szeretteimmel való kapcsolatomra. Kész idegbeteg voltam abban a két hétben, amikor a vizsgára tanultam, és amikor épp a teremben ültem. Nem volt még semmi ilyen nehéz az életemben, mint ez a tárgy teljesítése, mert óriási volt a tét. Ha elbukom, vége a tanulmányaimnak. De sikeresen átmentem, és búcsút intettem a vizsgaidőszaknak, ami jó kedvet kellett volna, hogy hozzon. Ehelyett újabb akadályokba ütköztem, és még idegesebb lettem, mint voltam. Senki se mondta nekem, hogy minél közelebb kerülsz az egyetem befejezéséhez, annál rosszabb lesz a helyzet. Ráadásul azt se hittem volna, hogy az év első hónapja ennyire kikészít idegileg. Sorban jöttek a nehézségek, amikkel alig tudtam megbirkózni. Szakmai gyakorlati hely keresése, szakdolgozat téma kitalálása, konzulens keresés, papírmunka, családi bonyodalmak, pasik…..
Az elmúlt hónap fordulópont volt a számomra. Megtanultam, hogy a felnőtt élet nem piskóta, és hogy az egyetem egy nagyon szar hely. Arra is rádöbbentem, hogy magamon kívül senkire sem számíthatok igazán. Nyilván ott vannak a barátok, de nem tudnak olyan segítséget adni, mint amire nekem szükségem van. Azt hiszem, most már végérvényesen is kijelenthetem, hogy felnőttem, és ezt csakis annak a rengeteg problémának köszönhetem, amit az élet szórt elém az elmúlt hetekben. Megerősített, mint testileg, mint lelkileg. Megtanultam szembenézni a sorsommal és elfogadni azt, amit nyújt nekem. Rájöttem, kik az igaz barátaim, és hogy ki az, akire csak az időmet pocsékoltam. Túlléptem a sérelmeken, a viszonzatlan érzelmek okozta fájdalmakon, az idióta pasikon, és elengedtem a múltam. Új ember lettem, tele energiával és magabiztossággal. Új külsőm lett, aminek nagyon örülök, és ami azt sugallja, hogy most egy különleges időszak következik, olyan, amiben eddig még nem volt részem.
Eddig önző módon elhanyagoltam a blogom, de most végre visszatértem. Remélem az életem már egy egyenes út mentén halad, így minden nap hozhatom Nektek a friss bejegyzéseket. Szép napot Nektek!!! 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nobody can save me

Tudom, hogy már rég írtam, és hogy borzalmasan elhanyagoltam a blogot. Nem mentegetőzni akarok, de tapasztalatból tudom, hogy az emberek nem szeretnek csak egyfajta témáról olvasni, ráadásul heteken keresztül, mindig valami újra vágynak, izgalmasra, ami miatt megéri felnézni az adott oldalra, és kíváncsian olvasni az új bejegyzéseket. Ezzel ti is így vagytok. Épp ezért nem hoztam új írásokat, mert nem tudnék másról véleményezni, csak a mélységről és a depresszióról. Ezt a témát pedig úgy hiszem, már elégszer kiveséztem. Az ember szereti magát sajnáltatni, még ha nincs is olyan nagy gondja, csak azért felnagyítja, hogy mások vigasztalják. Hiába van számtalan lélekerősítő duma arról, hogy légy erős, kelj fel a padlóról, tereld el a gondolataidat, a problémák maguktól megoldódnak, stb… sorolhatnám. De az igazság az, hogy ezek lószart sem érnek. Nem leszel tőle optimistább, nem változik az életed szivárvánnyá, csak közhelyek, üres szavak, maximum marketing fogásnak jó. De te nem jössz
További információk

Mert olvasni jó!

Támadt egy új ötletem! Úgy gondoltam, hogy tekintettel arra, hogy ez egy lelkizős blog, írhatnák valami más témáról is, nemcsak mindig az élet nagy dolgairól, meg a problémákról. Kell egy kis szórakozás is, pihizés, amikor élvezettel olvassátok a bejegyzésem, nem pedig segítségkérően. Nem tudom, hogy milyen hobbit űztök a nyári szünetben, de gondolom van köztetek olyan, aki olvas. Szerintem nem kell most itt áradoznom eme tevékenység pozitívumáról, mindenki tudja, miért jó az, ha olvasunk. Nem az előnyökről akarok beszámolót tartani, inkább elmélyülök egy-egy könyv dicsérésében. Mivel én is sokat olvasok, és vannak kedvenceim, nem is kevés, ezért szeretnék írni nektek az én szokásaimról, meg a best of könyveimről. Azzal kezdeném, hogy örök kedvenc írónőm Leiner Laura, minden könyvét imádom és egymás után többször is elolvasom. Szerintem ezzel nem mondtam most újat, nyilván minden tini így van ezzel. Az SZJG egy hatalmas könyv, mindenki a magáénak érzi és van benne tanulság is. Én
További információk

Ötödik nap - Idők, amikor véget akartam vetni az életemnek

Öngyilkosság. Mi visz rá egy embert erre a tettre? Mennyire kell elkeseredettnek lennie ahhoz, hogy csak úgy eldobja az életét? Milyen lelki erő és elszántság kell hozzá? Nem utolsó sorban pedig, gondol arra, mi lesz, ha esetleg nem sikerül? Nagyon sok kérdés, kétkedés van mögötte a mai napig. Senki sem tudja miért és hogyan. A fejlett, 21. században az emberek nem értik az öngyilkosság fogalmát, mégis egyre több az ilyen haláleset. Hogyan lehet ez? Most nem akarok a tudományokból kiindulni, és nem filozofikus értelembe szeretném ezt a témát boncolgatni, mégis érdekel, hogy mi buzdít egy embert arra, hogy végezzen az életével, vagy, hogy egyáltalán megpróbálja. Utána nézhetnék számos statisztikáknak, ezzel kapcsolatos cikkeknek, végezhetnék felmérést, de fölösleges lenne. Egy olyan valamit, ami egy lelki betegségből ered, nem lehet megfejteni. Az emberi akaratot nem lehet befolyásolni. Döntésünkbe senki sem szólhat bele, ugyanúgy, ahogy az életünkbe se. Lehet segíteni, ápolni, gyógy
További információk