Negyedik nap - Vallás

A "legjobb" téma a világon, de komolyan! Jó, talán kicsit szarkasztikus voltam. De mint a legtöbb fiatal, én is ódzkodom ettől a témától. Mentségemre legyen mondva, nem neveltek valami nagy vallási szellemben. Alapvetően katolikus vagyok és református egyetemre járok (WTF? mai napig nem tudom mi ez az iskola) már második éve, és hiába van egyházismeretem, amiből ráadásul már harmadszor megyek vizsgázni (borzalom), mégsem lettem se nem vallásos, se nem nyűgözött le ez a téma. Szóval röviden: amúgy buddhista vagyok. Azokat az eszméket vallom, és szentül hiszek a reinkarnációban. Semmi pokol és menny, és hogy a halál után vajon hova kerülünk, csak egyszerűen újjáéledünk, teljesen másik testben, személyiségben. Lehet, hogy ezt olvasva furcsálljátok a helyzetet, és néha én sem értem, miért vagyok ilyen, de régebben nagyon megtetszett a buddhizmus, és azóta ebben hiszek. Kész, ennyi. Van egy saját Buddha szentélyem, ami nem vicc, de sokan jót röhögnek rajta. Pedig nem imádkozom előtte, sőt, még titkos szertartásokat sem tartok, csak vannak kis szobraim, meg gyertyák, tök jópofa az egész. Na mindegy.
A lényeg, hogy abszolút nem értek a valláshoz, és nem is akarok, az életem majd alakul, és ha meghalok, előtte nem fogok azon görcsölni, vajon mi lesz velem utána. Majd jön, aminek jönnie kell. Lehet ezért most sokan elítéltek, de mindenki máshogy gondolja.
Ui.: remélem következő életemben macska leszek :P