Anyák napja


"Ez így mind szép és jó, és tényleg úgy tűnik, minden tökéletes. Csakhogy aki jobban ismer, az tudja, hogy ez korántsem ilyen egyszerű. A sok ruha és cipő, ami a szekrényemben van, anyu szeretetét jelképezi. Ő így rendezte el, ha úgy gondolta, túlságosan elhanyagolt. Vett egy csomó új ruhát, tervezett direkt nekem egy őszi kollekciót, különböző divatbemutatókra cipelt, és az egyetlen közös programom, kettesben anyával, amikor vasárnaponként elmentünk vásárolni a legnagyobb plázákba. Soha nem kérdezte, hogy ez nekem így megfelel-e, hogy boldoggá tesz-e ez engem. Nem beszéltünk az érzéseinkről, nem volt soha az a felhőtlen anya-lánya kapcsolat közöttünk. Nem ültünk le megbeszélni a titkaimat, hogy mi van a fiúkkal, hogy kijöttek az első pattanásaim, nem volt ott a kamaszkor legnagyobb pillanatainál. Azt sem tudja hányas melltartót hordok, hogy mikor nőttem így meg, hogy borotválom a lábam. Nem kérdezte, milyen módon tanultam meg kisminkelni magam, nem szólt rám, ha túl erős sminket, ha túl rövid szoknyát viseltem. Nem tud rólam semmit!" (részlet a Zűrös tini napló c. könyvemből) 
Anyák napja! Mit is jelent ez? Nyilván mindenkinek mást. Valaki boldogan köszönti fel az édesanyját, és könnyes szemmel hálás szavakkal köszöni meg mindazt, amit a sok-sok év alatt érte tett. Másnak inkább szomorú ez a nap. Akiknek nincs anyukájuk, vagy azért mert elhagyta őket, vagy azért mert meghalt, de az is lehet, hogy egyszerűen azt sem tudja, ki az igazi édesanyja. 
Miközben mi, akiknek szerencsére van, azt sem tudjuk kitalálni, milyen ajándékot vegyünk neki, addig a többiek értetlenül kérdezik önmaguktól, hogy mit vétettek, amiért ilyen kegyetlen volt hozzájuk az élet, és elvette tőlük a legkedvesebbet. 
A mai világban már ez a nap is csak arról szól, milyen értékű ajándékot vegyünk, milyen virágcsokrot, miközben nem gondolunk arra, hogy talán az egyetlen dolog, amire az anyukánk vágyik, az az, hogy szorosan átöleljük és a fülébe súgjuk, mennyire szeretjük őt. Mert elfelejtjük, hogy a világon ez kevés embernek adatik meg. 
Nagyon boldog Anyák napját minden kedves Édesanyának!!!! :)) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nobody can save me

Tudom, hogy már rég írtam, és hogy borzalmasan elhanyagoltam a blogot. Nem mentegetőzni akarok, de tapasztalatból tudom, hogy az emberek nem szeretnek csak egyfajta témáról olvasni, ráadásul heteken keresztül, mindig valami újra vágynak, izgalmasra, ami miatt megéri felnézni az adott oldalra, és kíváncsian olvasni az új bejegyzéseket. Ezzel ti is így vagytok. Épp ezért nem hoztam új írásokat, mert nem tudnék másról véleményezni, csak a mélységről és a depresszióról. Ezt a témát pedig úgy hiszem, már elégszer kiveséztem. Az ember szereti magát sajnáltatni, még ha nincs is olyan nagy gondja, csak azért felnagyítja, hogy mások vigasztalják. Hiába van számtalan lélekerősítő duma arról, hogy légy erős, kelj fel a padlóról, tereld el a gondolataidat, a problémák maguktól megoldódnak, stb… sorolhatnám. De az igazság az, hogy ezek lószart sem érnek. Nem leszel tőle optimistább, nem változik az életed szivárvánnyá, csak közhelyek, üres szavak, maximum marketing fogásnak jó. De te nem jössz
További információk

Mert olvasni jó!

Támadt egy új ötletem! Úgy gondoltam, hogy tekintettel arra, hogy ez egy lelkizős blog, írhatnák valami más témáról is, nemcsak mindig az élet nagy dolgairól, meg a problémákról. Kell egy kis szórakozás is, pihizés, amikor élvezettel olvassátok a bejegyzésem, nem pedig segítségkérően. Nem tudom, hogy milyen hobbit űztök a nyári szünetben, de gondolom van köztetek olyan, aki olvas. Szerintem nem kell most itt áradoznom eme tevékenység pozitívumáról, mindenki tudja, miért jó az, ha olvasunk. Nem az előnyökről akarok beszámolót tartani, inkább elmélyülök egy-egy könyv dicsérésében. Mivel én is sokat olvasok, és vannak kedvenceim, nem is kevés, ezért szeretnék írni nektek az én szokásaimról, meg a best of könyveimről. Azzal kezdeném, hogy örök kedvenc írónőm Leiner Laura, minden könyvét imádom és egymás után többször is elolvasom. Szerintem ezzel nem mondtam most újat, nyilván minden tini így van ezzel. Az SZJG egy hatalmas könyv, mindenki a magáénak érzi és van benne tanulság is. Én
További információk

Ötödik nap - Idők, amikor véget akartam vetni az életemnek

Öngyilkosság. Mi visz rá egy embert erre a tettre? Mennyire kell elkeseredettnek lennie ahhoz, hogy csak úgy eldobja az életét? Milyen lelki erő és elszántság kell hozzá? Nem utolsó sorban pedig, gondol arra, mi lesz, ha esetleg nem sikerül? Nagyon sok kérdés, kétkedés van mögötte a mai napig. Senki sem tudja miért és hogyan. A fejlett, 21. században az emberek nem értik az öngyilkosság fogalmát, mégis egyre több az ilyen haláleset. Hogyan lehet ez? Most nem akarok a tudományokból kiindulni, és nem filozofikus értelembe szeretném ezt a témát boncolgatni, mégis érdekel, hogy mi buzdít egy embert arra, hogy végezzen az életével, vagy, hogy egyáltalán megpróbálja. Utána nézhetnék számos statisztikáknak, ezzel kapcsolatos cikkeknek, végezhetnék felmérést, de fölösleges lenne. Egy olyan valamit, ami egy lelki betegségből ered, nem lehet megfejteni. Az emberi akaratot nem lehet befolyásolni. Döntésünkbe senki sem szólhat bele, ugyanúgy, ahogy az életünkbe se. Lehet segíteni, ápolni, gyógy
További információk