Otthon "édes" otthon
Mi történik velem? Csak kapkodom
a fejem, hol ide, hol oda, mert nem bírom követni a történéseket. Egyszer
minden tök szuper, aztán jön a szar érzés, majd ismét a fellegekben vagytok, és
megint csak ütést érzek az arcomon. Az élet nem kímél, akkor osztja a pofonokat,
mikor a legkevésbé számítok rá. De persze ez így van rendjén, mégis mit
képzelek én, kis halandó ember, hogy az élet először írásbeli figyelmeztetést
ad, esetleg intőt, mint a kisiskolásnak, hogy: Hahó, te szőke lány, már túl
régóta vagy boldog, úgyhogy ha nem hagyod abba a vigyorgást, akkor megleckéztetlek!
Mindenki tudja, hogy ez nem így működik. Sajnos, nekem ebben már nagy rutinom
van. Hogy kíméletlenül lecsap amikor egy kicsit is happy vagyok, amikor rendben
mennek a dolgaim. Hiába tudom, hogy felbukkan, akkor is váratlanul ér. Most is.
Nem számítottam rá, hogy megint ott fogok tartani, ahol már annyiszor az évek
során. A mélyben, a szakadékban, ahova belelökött az a nagybetűs ÉLET a rohadt
pofonjával. A szakadékban, melyet már olyan jól ismerek. Mint egy tábor, ahova
minden évben elmegy az ember, és a következő alkalommal már tárt karokkal
fogadják és örülnek, hogy látják. Ez a hely, ahol most vagyok, pont ilyen. Úgy
érzem magam, mintha a második otthonban lennék, minden ismerős, a helyzet, az
érzés, a „berendezés”. Akár azt is mondhatnám, hogy jól érzem magam itt, elvégre
sok időt töltöttem már ezen a helyen. Elég vicces, pedig legszívesebben sírnék. Nem,
nem azért mert már megint itt vagyok, hanem amiért ide kerültem. Az OK, ami
most nem hagy nyugodni. De mit nyafogok én itt, hisz tudom, hogy MIÉRT történt
mindez. Az én hibám, mindig minden az én hibám. Itt van az a sok „HA”, pedig
már 21 évesen igazán megtanulhattam volna, hogy az életben nincs olyan, hogy
HA! Bölcsészhallgatóként pedig tudhatnám, hogy a múlton sose szabad rágódni,
ami történt megtörtént. Szóval ne hátrafelé nézzünk! Aha, marha jó. Ha
elcsesztél valamit, nehogy bánkódj miatta, rá se nézz, haladj előre, tovább,
aztán éld az elcseszett életed. Ez milyen már? Most komolyan! Én értem, hogy
már nem lehet helyrehozni, de biztos lehet tenni valamit, mindig van megoldás! Úgyhogy
most megyek, és keresek egyet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése