Otthon "édes" otthon
Mi történik velem? Csak kapkodom a fejem, hol ide, hol oda, mert nem bírom követni a történéseket. Egyszer minden tök szuper, aztán jön a szar érzés, majd ismét a fellegekben vagytok, és megint csak ütést érzek az arcomon. Az élet nem kímél, akkor osztja a pofonokat, mikor a legkevésbé számítok rá. De persze ez így van rendjén, mégis mit képzelek én, kis halandó ember, hogy az élet először írásbeli figyelmeztetést ad, esetleg intőt, mint a kisiskolásnak, hogy: Hahó, te szőke lány, már túl régóta vagy boldog, úgyhogy ha nem hagyod abba a vigyorgást, akkor megleckéztetlek! Mindenki tudja, hogy ez nem így működik. Sajnos, nekem ebben már nagy rutinom van. Hogy kíméletlenül lecsap amikor egy kicsit is happy vagyok, amikor rendben mennek a dolgaim. Hiába tudom, hogy felbukkan, akkor is váratlanul ér. Most is. Nem számítottam rá, hogy megint ott fogok tartani, ahol már annyiszor az évek során. A mélyben, a szakadékban, ahova belelökött az a nagybetűs ÉLET a rohadt pofonjával. A szakadékban,...