Máshol is jelen vagyok

Blogolj

Cikkeim megjelennek a www.blogolj.eu oldalon is!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szavak nélkül

Vajon leszek én valaha is jobban? Honnan tudhatnám, hogy a depresszióm egyszer elmúlik? Hogy amit most érzek, az egyszer elhagy, tovaszáll, mint a fekete felhők egy kiadós vihar után. Hisz mindig kisüt a nap, nem? Mindig van remény. És minden rosszban van valami jó. Én még nem találtam meg azt a bizonyos jót. Igazából semmi biztatót, vagy napsugarat, nem jött egy erős szél sem, ami elfújta volna a csúnya felhőket, hogy aztán kitisztuljon az ég, és végre felszabadult legyek. Évek hosszú sora óta cipelem a súlyokat magammal, az élet adta, nehéz terheket, a sok fájdalmat, szenvedést és nem utolsó sorban sebet. A súlyoktól meggörnyedve sétálok a hepehupás utamon, miközben a tátongó sebeim ordítva tiltakoznak egy újabb lépés ellen. Már ők sem bírják ezt a vánszorgás. És bevallom, én sem. Elfáradtam, most úgy igazán. Szeretnék pihenni, lepakolni a cuccaimat, csak egy kis szünetet tartani. De nem lehet. Tovább kell mennem, mert minél később érek az út végére, annál gyengébb leszek. Nem lesz...
További információk

Mélység

Legutóbb azt írtam, hogy megyek és keresek megoldást a problémámra, arra, hogyan kerülhetnék ki ebből az átkozott szakadékból, amelybe ismét belelökött az élet. Már másfél hónapja keresem a semmit, mert nemhogy megoldást, még kapaszkodót sem találtam. Ezért egyre lejjebb és lejjebb süllyedek, magammal húzva a létező összes bajt, és még mindig nem értem az aljára. Mindig is tudtam, hogy az ember nagyon mélyre tud csúszni, és nem tagadom, én is voltam már a feneketlen semmiben, de azt hiszem, még sosem féltem ennyire, mint most. Próbálok kiutat találni, valami rést, ahol kimászhatok a felszínre, de nem megy. Az erőm fogyóban, és lassan már az eszem is elhagy, elmenekül tőlem, ezért egyre kétségbeesettebb vagyok, ami cseppet sem segít a nyomoromon. Az életben a legkönnyebb sajnáltatni magunkat. Belefeledkezni a saját szenvedésünkbe, miközben figyelmen kívül hagyjuk a körülöttünk lévőket. Egy percig sem gondolkodunk el azon, másnak mennyivel rosszabb, mint nekünk, hogy nagyobb, sőt s...
További információk

A kolis élet

Borzalmas! Ezzel az egy szóval tudnám jellemezni! És most nem viccelek! Aki már megtapasztalta, tudja miről beszélek, tehát azoknak nem mondok ezzel újat. Viszont, akik még elképzelni sem tudják, milyen a kolis élet, azoknak most leírom. Részletesen! A jól bevált szöveg, miszerint: "Ha elmész fősulira és kollégiumban laksz, megtapasztalod, milyen az önálló élet, új barátságokat kötsz és bulizol minden este" cseppet sem tükrözi a valóságot. Persze, tisztelet a kivételnek! Maximum azt tapasztalod meg, hogyan pakolj be 100 dolgot 20x20 cm-es helyre, hogy zuhanyozz nyitott zuhanyzóban kismillió másik emberrel együtt és hogy egyél hideg kaját, mert épp nincs mikró. Hirtelen ennyi negatívum jutott most eszembe, de számtalan nehézséget feltudnék még sorolni. Mindegy, a lényeg, hogy a kolis élet szar! Viszont, sok rossz között van valami, igen icipici jó dolog is, mégpedig az emberek. A szobatársak, a szomszéd szobában lévők, a folyosói beszélgetések, amikor együtt szidjátok ezt a po...
További információk