Zűrös tini blogja

SZERELEM Egyáltalán, mit jelent ez? Mikor mondjuk ezt a szót? De legfőképp, mi a jelentősége? Van egyáltalán? Kérdések sorozata, melyre senki se tudja a választ. Én nem is akarom rájuk tudni a választ. Egyszerű az oka. Azért, mert NEM ÉRDEKEL! Számomra ez a szó nem létezik, nem is jelent semmit, és nem is foglalkozom vele. Tudom, hogy érzelmet fejez ki, de most épp az érzelemmentes korszakomat élem, amikor cseszek mindenre, csupán élvezem az életet. Már amit lehet belőle.  Még kiejteni is nehéz számomra az SZ betűs szót, nem is értem miért. Lássuk csak, volt egy csomó olyan bunkó féreg, aki iránt ezt éreztem, és egyik sem érdemelte meg. Azóta szarok mindenkire, de legfőképp az ilyen bunkó férgekre, akik csak elhitetik veled, hogy szeretnek, aztán kiderül, hogy mégsem. Haha, nekem ilyenek nem kellenek. Jól megvagyok én érzelem nélkül is, meg kapcsolat nélkül is. Csak fölös teher az ilyesmi. Rájöttem pasizni lehet anélkül is, hogy rögtön bele szeretnénk. Francnak kell a sok csalódás...

Barátok. Vajon mit ér ez a szó? Mindenkinek mást. Nekem viszont néha semmit. Tényleg ők a legértékesebbek a számunkra? Nem lehet, hogy mindez csak illúzió, csak azt hisszük, hogy ott vannak mellettünk szinte mindig, és közben mégsem? Amikor valami baj van velük, hozzánk szaladnak, de mikor nekünk lenne rájuk szükségünk, egyszerűen köddé válnak? Igaz barátnak mondhatjuk az ilyen embereket? Nem igazán. Sokkal igazabb barát az, aki mindig mellettünk van, akire számíthatunk a nap 24 órájában, aki a saját gondjait félretéve rohan hozzánk, mert tudja, nekünk most nagyobb szükségünk van rá, mint neki ránk. Az ilyenek tényleg kincset érnek. De csak mert igen kevés van belőlük. Viszont annál több van a hamis barátokból. Akik mindig a saját érdekeiket nézik, az ő problémájuk a legfontosabb, és magasról tesznek rá, hogy nekünk milyen gondunk van, vagy mennyire van szükségünk rájuk. Az ilyenek semmit sem érnek. Az ilyenek semmit sem érdemelnek. Főleg a barátságunkat nem!

ÁLDOTT, BÉKÉS, SZERETETBEN GAZDAG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDEN KEDVES BLOGOLVASÓMNAK!!! ÉS KÖSZÖNÖM A TÖBB MINT 4000 MEGTEKINTÉST! :) :)

Amint beléptem a terembe elkapott az az ismerős, semmivel össze nem téveszthető érzés, hazatértem. Itthon vagyok. A hatalmas tánctéren most is tömegnyomor volt, mint minden este, a pultnál egymást lökdöső emberek sorakoztak, hogy minél előbb megkaphassák az ingyen sört, az elszórtan lerakott asztaloknál pedig hangosan röhögő fiatalok ültek.   Csak a szokásos. Mosolyogva vágtam át a tömegen és egyenesen a pulthoz sétáltam. A barátaim, akikkel voltam, más pultosoknál próbálkoztak, hátha őket hamarabb észreveszik, mint engem, és végre mi is megkaphatjuk a 3 korsó sörünket. Már a sorban állás közben rám tapadt 1-2 pasi, és még el sem kezdődött az estém. 12 pohár sörrel ültünk le az egyik szabad asztalhoz, és vidáman állapítottuk meg, hogy ez így egyszerre sok lesz. Nem baj, azért mindenki elkezdte iszogatni a saját piáját, miközben ordítva kommunikáltunk egymással. Rohadt nagy zaj volt. Két órával később, enyhén piásan elindultunk táncolni. Ezzel kezdődött az egész őrület. Az em...

Meglátni és megszeretni. Vagy valami ilyesmi. Ha jól emlékszem, van ilyen mondás. De minek? Tény és való, hogy én nem hiszek a „szerelem első látásban” dologban, persze, lehet hogy ti nem így gondoljátok. Az a ti dolgotok. Viszont! Vannak olyan helyzetek/esetek, amikor ezt másképp gondolom. Mint például ma! Eddig szentül hittem, hogy ha eljön az a pillanat, amikor újra szerelmes leszek valakibe, az x randi után történik csak meg, rohadtul jól fog kinézni a pasi és már mindent tudok róla. Hát aha, majdnem! Miért kell ahhoz randizni, hogy valakibe állatul beleess? Nincs ilyen törvény. Az meg végképp nem szabály, hogy jól kell kinéznie. Hisz nem a külső a fontos. Ugye? Vagy az is mérvadó jegy? Hogy milyen színű a szeme, hogyan öltözködik, milyen a modora, a stílusa? Lehet, hogy számít. És eddig azt is hittem, hogy számít. De van olyan pillanat, amikor a valóság felülmúlja a képzeletet. Vagyis nem úgy történik, ahogy te azt hiszed! Még most is azt kérdezem magamtól, hogy mi van??? Hog...

Borzalmas! Ezzel az egy szóval tudnám jellemezni! És most nem viccelek! Aki már megtapasztalta, tudja miről beszélek, tehát azoknak nem mondok ezzel újat. Viszont, akik még elképzelni sem tudják, milyen a kolis élet, azoknak most leírom. Részletesen! A jól bevált szöveg, miszerint: "Ha elmész fősulira és kollégiumban laksz, megtapasztalod, milyen az önálló élet, új barátságokat kötsz és bulizol minden este" cseppet sem tükrözi a valóságot. Persze, tisztelet a kivételnek! Maximum azt tapasztalod meg, hogyan pakolj be 100 dolgot 20x20 cm-es helyre, hogy zuhanyozz nyitott zuhanyzóban kismillió másik emberrel együtt és hogy egyél hideg kaját, mert épp nincs mikró. Hirtelen ennyi negatívum jutott most eszembe, de számtalan nehézséget feltudnék még sorolni. Mindegy, a lényeg, hogy a kolis élet szar! Viszont, sok rossz között van valami, igen icipici jó dolog is, mégpedig az emberek. A szobatársak, a szomszéd szobában lévők, a folyosói beszélgetések, amikor együtt szidjátok ezt a po...

Miért ilyen nehéz meghozni egy döntést? Talán mert tudjuk, bármit is választunk, az felelősséggel jár? Hogy nem vonhatjuk vissza, mert súlya van? Vagy talán csak nem tudunk jó döntést hozni? Egyáltalán, tudjuk, mi az hogy „jó”? Megannyi kérdés, válasz meg sehol! Ilyen lenne ez a nagybetűs élet? Folyamatosan ott lóg egy mázsás súly a vállunkon, amit cipelünk mindenhová és nem értjük, hogy miért. Nem dobhatjuk le csak úgy, akárhová, amikor épp kedvünk tartja. Mert az következményekkel járna. Mégpedig súlyos következményekkel. De mi van, ha én nem akarom tovább cipelni ezt a súlyt? Ha inkább segítséget kérek, de az is rossz ötlet! Mert mindenkinek van saját problémája és leráz amolyan „oldd meg magad” stílusban. Hát szép, mondhatom! Egyáltalán nem tudom, mi lesz a jövőmmel, hogy hova dobom le azt a súlyt, és milyen döntést hozok. Annyira rémisztő! Ennyire nehéz eldönteni, hova menjek továbbtanulni???? Miért van két lehetőségem? Lenne csak egy, akkor legalább nem kellene szenvednem a ...