Zűrös tini blogja

Amikor szerelmesek vagyunk, teljesen másképp érzékeljük a körülöttünk lévő dolgokat. Mintha más emberek lennénk, egy idegen lélek élne a testünkben. Elveszítjük az irányítást, az eszünk megszűnik létezni. Az az idegen „én” uralja minden érzésünket, cselekedetünket, az életünket. De ez nem bűn, ez nem egy tragédia, ami miatt pánikolnunk kellene. Épp ellenkezőleg. Ez egy fantasztikus dolog. Az, hogy boldogok vagyunk, nem jelenti azt, hogy közveszélyesek is. Igen, eluralkodik rajtunk egy intenzív érzés, ami megbénítja a tudatunkat és mindent szebbnek, rózsaszínűbbnek látunk. A szív uralma ez. Amikor szeretünk valakit, nem tudunk józanul gondolkodni, spontán cselekszünk, ami néha hülyeségeket eredményez. Ilyenkor védtelenek vagyunk, és követünk el hibákat. De nem vesszük észre őket, mert egy sokkal lényegesebb fogalom elvonja a figyelmünket róla. Szerelmesnek lenni olyan, mint amikor úszol a tengerben. Visz a hullám, sodródsz az árral, és élvezed. Nem gondolsz arra, hogy esetleg megfu...

Sajnos, még a suli végeztével sincs túl sok szabadidőm, ugyanis gőzerővel írom a könyvem. Ha így haladok decemberre nem lesz kész, úgyhogy bele kell húznom, és reggelről estig csak írni! Viszont a sok "jó ez a mondat? milyen újdonságot tegyek még bele?" dilemmám közbe eszembe jutottatok, és arra az elhatározásra jutottam, hogy ne csak én filozofáljak egész nap, hanem ti is gondolkodjatok egy kicsit a témáról. Ami pedig nem más, mint a barátság. Eddig voltak már szerelmi témák, gyötrődések, mély zuhanások, talpra állások, új remények, de magával a barátsággal még nem foglalkoztam mélyebben. És gondolom, még ti sem mentetek bele úgy igazán, le a gyökeréig, oda, ahonnan táplálkozik ez a fogalom. Nem egyszerű behatárolni a jelentését, és most nem a filozofikus részére gondolok, hanem a valóságra, arra, hogy az életben mint jelent ez a kapcsolat, amely minimum két, maximum nagyon sok ember között jöhet létre. 1.Mire épül? 2.Hogy vajon meddig tarthat? 3.És a legfontosabb, hogy...

Ma találkoztam vele! Mondanom sem kell, hogy amint megláttam, rögtön elöntött az az ismerős érzés: Szeretem! Nem tehetek róla, én próbálom elfelejteni, de tényleg, annyira igyekszem. Csak rohadtul nehéz. Tudom, hogy nem lenne szabad, el kellene őt felejtenem, kitörölni a szívemből. De amikor így néz rám, mint most, amikor így viselkedik velem, lehetetlen. Egyszerűen nem bírom már tovább. Miért csinálja ezt? Egyszer olyan közömbös, rám se néz, hozzám se szól. Semmi. Aztán egyszer csak megjelenik, mosolyog, beszélget velem, annyira közel jön hozzám, hogy érzem a leheletét a nyakamon. Végig engem néz......Megőrülök! Így képtelen vagyok a felejtésre! Most már hiába mondogatom magamnak, hogy nem szabad, vele nem lenne jó vége,nem megfelelő a számomra, és egyéb dolgokat. Teljesen hidegen hagy a "miért ne" kérdés. Sokkal inkább foglalkoztat a "hogyan szerezhetném meg" dilemma. Már mindegy, nem érdekel, hogy mi lesz a vége. A lényeg, hogy meg kell próbálnom, adnom kell enn...

Tudom, hogy régen írtam, és sajnálom, de nyomós okom volt elhanyagolni a blogot. De most, hogy temérdek időm van, 4 hónap nyári szünet, ami alatt halálra fogom magam unni, annyi bejegyzést hozok nektek, hogy nem bírjátok majd elolvasni :D Na jó, viccet félretéve, végre elvégeztem a középiskolát, leérettségiztem, elég kemény menet volt, de hát, a célért meg kell szenvedni, viszont ez csak az első lépcsőfok volt, nagyon sok teendő vár még rám, és persze ott az álmom, amit szeretnék mihamarabb valóra váltani. Ehhez pedig rengeteg erőre, kitartásra és buzdításra van szükségem. Remélem az eddigi bejegyzéseim hasznosak voltak, igyekszek ezek után is tanulságos történetek írni, amik segítenek átvészelni az élet nehéz dolgait. Abba a két hétbe amíg készültem az érettségire és az érettségi alatt sok mindenre jöttem rá. Például, hogy soha nem szabad feladni, és hogy ha akarjuk, összejön minden, amit elterveztünk. Sose voltam szerencsés, de a felelések közben rám köszöntött és sikerült jó eredmén...

Mindig van egy olyan pillanat, mikor valami véget ér. Amikor lezárul egy korszak. Változás következik be, és kezdődik valami új, ami egyszerre érdekes és félelmetes is. Érdeklődve és kíváncsian vágunk neki annak az új,ismeretlen útnak, de közben mégis rettegünk, hogy mi vár ránk. Kiszakadni a megszokott közegből nem olyan egyszerű. Nem mindenki tudja elfogadni, hogy megváltozik az élete. Ilyen például a felnőtté válás. Piszkosul nehéz feladat. Aztán ott van a továbbtanulás. Amikor befejeződnek a középiskolai tanulmányok és felmerül a bizonyos kérdés: Merre tovább? Ez az a mondat, ami után elbizonytalanodunk, és kétségbeesetten keressük rá a választ. Tanuljunk vagy dolgozzunk? Maradjunk az országban, vagy utazzunk külföldre? Előttünk a sok kérdőjel, a fejünkben pedig a nagy káosz. És ha még ez nem lenne elég, a szülők előveszik azt a bizonyos kártyájukat, hogy "már nagy vagy, dönts magad". Hát ezzel aztán sokat segítenek. Kedvenc mondásom: "Mindig kell egy kis változás...

Érdekes dolgok jutottak ma eszembe miközben takarítottam. Nemcsak a szobába kell tisztaság és rend, hanem a lelkünkbe is. Ha letörlöd a szekrényt, vagy felporszívózol, eltűnik a por. Vajon a lelkünket hogy tisztítsuk meg a "portól"? A sok fájdalomtól, szenvedéstől, olyan dolgoktól, amik bántanak és emésztenek minket legbelül? Mint ahogy egy szobának, a lelkünknek is kell egy kis felfrissülés. Amikor nem gondolunk semmi rosszra, nyugi van körülöttünk, amikor újjászületünk! Tedd hát rendbe te is a lelked! Szakadj ki egy kicsit a rohanó világból, utazgass, vagy egyszerűen csak pihenj! A lényeg, hogy ne légy stresszes. Így nemcsak lelkileg, de testileg is kiegyensúlyozott leszel. Hidd el, meg fog látszani! Amikor vihar tombol benned, az arcod is haragos, nem szívesen mennek közel hozzád. De ha belül mosolyogsz és vidám vagy, az kiül a mimikádra is, jobb lesz a kisugárzásod, és a körülötted lévőket is feltöltöd pozitív energiával. Ha ezt betartod, nagyobb esély lesz rá, hogy megt...

"Már nem érdekelsz, nem szeretlek, hagyj békén! Menj a francba!Utállak!" Sokszor mondunk ki olyan szavakat, amiket később megbánunk. Mert mikor kimondjuk őket, nem is érezzük a súlyát. Bele se gondolunk, hogy már nem lehet visszavonni. Ehhez hasonló szituációkból adódik az a csúnya és rettenetes tény, amit úgy hívunk, hogy szakítás. Egy kapcsolat általában a harmóniára, a szeretetre és a bizalomra épül. Ebből a trióból rendszerint mindig a bizalom hiányzik, vagy ha jelen is van, az csak az egyik oldalról. Az egyik fél feltétel nélkül bízik a másikban, de amaz nem viszonozza. Ezzel még annyira nincs is probléma, sokkal inkább akkor kezdődik a gond, amikor a másik visszaél vele. Ami magyarul azt jelenti, hogy megcsalja. Ez a legkegyetlenebb hiba amit el lehet követni, az egyik oldalról nézve. A másikról viszont a legborzalmasabb dolog, amit megtehettek vele. A felismerés, hogy valaki mással bújt ágyba, undort és kegyetlenséget vált ki az emberben, amihez társul a düh és a sz...