Zűrös tini blogja

Mindig van egy olyan pillanat, mikor valami véget ér. Amikor lezárul egy korszak. Változás következik be, és kezdődik valami új, ami egyszerre érdekes és félelmetes is. Érdeklődve és kíváncsian vágunk neki annak az új,ismeretlen útnak, de közben mégis rettegünk, hogy mi vár ránk. Kiszakadni a megszokott közegből nem olyan egyszerű. Nem mindenki tudja elfogadni, hogy megváltozik az élete. Ilyen például a felnőtté válás. Piszkosul nehéz feladat. Aztán ott van a továbbtanulás. Amikor befejeződnek a középiskolai tanulmányok és felmerül a bizonyos kérdés: Merre tovább? Ez az a mondat, ami után elbizonytalanodunk, és kétségbeesetten keressük rá a választ. Tanuljunk vagy dolgozzunk? Maradjunk az országban, vagy utazzunk külföldre? Előttünk a sok kérdőjel, a fejünkben pedig a nagy káosz. És ha még ez nem lenne elég, a szülők előveszik azt a bizonyos kártyájukat, hogy "már nagy vagy, dönts magad". Hát ezzel aztán sokat segítenek. Kedvenc mondásom: "Mindig kell egy kis változás...

Érdekes dolgok jutottak ma eszembe miközben takarítottam. Nemcsak a szobába kell tisztaság és rend, hanem a lelkünkbe is. Ha letörlöd a szekrényt, vagy felporszívózol, eltűnik a por. Vajon a lelkünket hogy tisztítsuk meg a "portól"? A sok fájdalomtól, szenvedéstől, olyan dolgoktól, amik bántanak és emésztenek minket legbelül? Mint ahogy egy szobának, a lelkünknek is kell egy kis felfrissülés. Amikor nem gondolunk semmi rosszra, nyugi van körülöttünk, amikor újjászületünk! Tedd hát rendbe te is a lelked! Szakadj ki egy kicsit a rohanó világból, utazgass, vagy egyszerűen csak pihenj! A lényeg, hogy ne légy stresszes. Így nemcsak lelkileg, de testileg is kiegyensúlyozott leszel. Hidd el, meg fog látszani! Amikor vihar tombol benned, az arcod is haragos, nem szívesen mennek közel hozzád. De ha belül mosolyogsz és vidám vagy, az kiül a mimikádra is, jobb lesz a kisugárzásod, és a körülötted lévőket is feltöltöd pozitív energiával. Ha ezt betartod, nagyobb esély lesz rá, hogy megt...

"Már nem érdekelsz, nem szeretlek, hagyj békén! Menj a francba!Utállak!" Sokszor mondunk ki olyan szavakat, amiket később megbánunk. Mert mikor kimondjuk őket, nem is érezzük a súlyát. Bele se gondolunk, hogy már nem lehet visszavonni. Ehhez hasonló szituációkból adódik az a csúnya és rettenetes tény, amit úgy hívunk, hogy szakítás. Egy kapcsolat általában a harmóniára, a szeretetre és a bizalomra épül. Ebből a trióból rendszerint mindig a bizalom hiányzik, vagy ha jelen is van, az csak az egyik oldalról. Az egyik fél feltétel nélkül bízik a másikban, de amaz nem viszonozza. Ezzel még annyira nincs is probléma, sokkal inkább akkor kezdődik a gond, amikor a másik visszaél vele. Ami magyarul azt jelenti, hogy megcsalja. Ez a legkegyetlenebb hiba amit el lehet követni, az egyik oldalról nézve. A másikról viszont a legborzalmasabb dolog, amit megtehettek vele. A felismerés, hogy valaki mással bújt ágyba, undort és kegyetlenséget vált ki az emberben, amihez társul a düh és a sz...

Fájdalom. Közöny. Csalódás.....És még sorolhatnám. Általában ezek az érzések sebeznek meg minket belülről. Minél intenzívebbek, annál jobban marcangolják szét a bensődet, amíg végleg el nem hagyod magad. Kicsit drasztikus megfogalmazás, tudom. De ez az igazság. Ha valaki hagyja, hogy a negatív érzések eluralkodjanak rajta és szép lassan felőröljék, a vége soha nem lesz happy end. Épp ezért kell kitörni a nyomott hangulatból, pozitív dolgokkal foglalkozni, vagy olyannal, ami örömet okoz, és semmiképp se szabad az önmarcangolásra gondolni. Vannak olyan emberek, akik nagy fájdalmukban bezárkóznak egy szobába, egyedül és azon vannak, hogy minél jobban sajnálják magukat. Sírnak egész álló nap, nem esznek, nem isznak, és nem érdekli őket semmi. Ezek az emberek tudnak engem a legjobban kiborítani. Undorítóak. Az zavar a leginkább, hogy még csak meg sem próbálják kihúzni magukat ebből a mélységből. Nem akarnak kapaszkodni semmibe se, pedig elég sok dolog van, ami ilyenkor segíthet. Például a ...

Délután hat órára készen lettünk mindennel. Anyuék is bepakolták a holmijukat és már indulásra készen álltak az ajtóban. - Nagyon vigyázzatok magatokra és semmi durva buli, megértettétek! – mondta anyu szigorúan és egy puszit nyomott az arcomra. - Ne kelljen hívni a mentőt és a tűzoltót, világos? Nem akarom, hogy félig felrobbant házba érjek haza holnap! – adta ki az utasítást apu, aztán elindultak az autóhoz. - Ne aggódj Lina, mindig ezt mondják – mosolygott Pete és behúzott a házba. Ja igen, elfelejtettem leírni, hogy amikor bulit szervezünk, anyuék mindig elmennek itthonról, rendszerint egy termál központba, hogy kicsit kikapcsolódjanak. A világért se hallgatnák a tinédzserek őrült visítozásait. Meg persze az is ciki lenne, ha a szülőkkel együtt buliznánk. Nyolcra vártuk a vendégeket, de Pete haverja, Matyi és a barátnőm, Bogi már hétkor itt voltak. Gyorsan kisminkeltem magam, felvettem egy fekete, flitteres miniruhát és Bogi megcsinálta a hajamat. Még odalent kiraktuk a ...

Új év, új esélyek, új remények. Biztos vannak közületek olyanok, akik megfogadtak valamit, hogy okosabbak, jobbak lesznek ebben az évben, hogy többet fognak tanulni, vagy többet járnak bulizni. Nekem is volt egy újévi fogadalmam. Nem fogom feladni az álmaimat! Eddig mindig úgy és azt tettem, ahogy mások elvárták tőlem. De ennek vége. Rájöttem, hogy elsősorban magamnak kell megfelelnem, hogy nekem kell döntenem az életemről. Nem szabad hagynom, hogy mások beleszóljanak, ugráltassanak és kihasználjanak. Csak egy életünk van, egyszer élünk. Miért kéne ezt az egy esélyt is elcseszni? Nem fogom megengedni, hogy az utamba álljanak, tudom, mit akarok, és meg is fogom valósítani! Ehhez csak kitartás kell, erő és motiváció. Azt hiszem, most végre mind a három dolog megvan, és reménykedem benne, hogy ezúttal sikerülni fog minden, amit elterveztem. Kedvenc mondásom: "Ne álmodd az életed, éld az álmaid!" Mától ezt fogom tenni. És te?

Voltál. A múltamban te jelentettél nekem mindent. Aztán vége lett. Én magamat hibáztattam, de később rájöttem, nem kellett volna. Nem érdemelted meg. És most...újra feltéped a régi sebeket, amik annyira fájnak, hogy a könnyeim csorognak. Mert azt hiszed, hogy egy-két szívbemarkoló szótól újra ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk? Nagyon nem. Annyira azért nem vagyok jószívű......és a bocsánatkéréseid sem hatnak meg.....