Zűrös tini blogja

"Már nem érdekelsz, nem szeretlek, hagyj békén! Menj a francba!Utállak!" Sokszor mondunk ki olyan szavakat, amiket később megbánunk. Mert mikor kimondjuk őket, nem is érezzük a súlyát. Bele se gondolunk, hogy már nem lehet visszavonni. Ehhez hasonló szituációkból adódik az a csúnya és rettenetes tény, amit úgy hívunk, hogy szakítás. Egy kapcsolat általában a harmóniára, a szeretetre és a bizalomra épül. Ebből a trióból rendszerint mindig a bizalom hiányzik, vagy ha jelen is van, az csak az egyik oldalról. Az egyik fél feltétel nélkül bízik a másikban, de amaz nem viszonozza. Ezzel még annyira nincs is probléma, sokkal inkább akkor kezdődik a gond, amikor a másik visszaél vele. Ami magyarul azt jelenti, hogy megcsalja. Ez a legkegyetlenebb hiba amit el lehet követni, az egyik oldalról nézve. A másikról viszont a legborzalmasabb dolog, amit megtehettek vele. A felismerés, hogy valaki mással bújt ágyba, undort és kegyetlenséget vált ki az emberben, amihez társul a düh és a sz...

Fájdalom. Közöny. Csalódás.....És még sorolhatnám. Általában ezek az érzések sebeznek meg minket belülről. Minél intenzívebbek, annál jobban marcangolják szét a bensődet, amíg végleg el nem hagyod magad. Kicsit drasztikus megfogalmazás, tudom. De ez az igazság. Ha valaki hagyja, hogy a negatív érzések eluralkodjanak rajta és szép lassan felőröljék, a vége soha nem lesz happy end. Épp ezért kell kitörni a nyomott hangulatból, pozitív dolgokkal foglalkozni, vagy olyannal, ami örömet okoz, és semmiképp se szabad az önmarcangolásra gondolni. Vannak olyan emberek, akik nagy fájdalmukban bezárkóznak egy szobába, egyedül és azon vannak, hogy minél jobban sajnálják magukat. Sírnak egész álló nap, nem esznek, nem isznak, és nem érdekli őket semmi. Ezek az emberek tudnak engem a legjobban kiborítani. Undorítóak. Az zavar a leginkább, hogy még csak meg sem próbálják kihúzni magukat ebből a mélységből. Nem akarnak kapaszkodni semmibe se, pedig elég sok dolog van, ami ilyenkor segíthet. Például a ...

Délután hat órára készen lettünk mindennel. Anyuék is bepakolták a holmijukat és már indulásra készen álltak az ajtóban. - Nagyon vigyázzatok magatokra és semmi durva buli, megértettétek! – mondta anyu szigorúan és egy puszit nyomott az arcomra. - Ne kelljen hívni a mentőt és a tűzoltót, világos? Nem akarom, hogy félig felrobbant házba érjek haza holnap! – adta ki az utasítást apu, aztán elindultak az autóhoz. - Ne aggódj Lina, mindig ezt mondják – mosolygott Pete és behúzott a házba. Ja igen, elfelejtettem leírni, hogy amikor bulit szervezünk, anyuék mindig elmennek itthonról, rendszerint egy termál központba, hogy kicsit kikapcsolódjanak. A világért se hallgatnák a tinédzserek őrült visítozásait. Meg persze az is ciki lenne, ha a szülőkkel együtt buliznánk. Nyolcra vártuk a vendégeket, de Pete haverja, Matyi és a barátnőm, Bogi már hétkor itt voltak. Gyorsan kisminkeltem magam, felvettem egy fekete, flitteres miniruhát és Bogi megcsinálta a hajamat. Még odalent kiraktuk a ...

Új év, új esélyek, új remények. Biztos vannak közületek olyanok, akik megfogadtak valamit, hogy okosabbak, jobbak lesznek ebben az évben, hogy többet fognak tanulni, vagy többet járnak bulizni. Nekem is volt egy újévi fogadalmam. Nem fogom feladni az álmaimat! Eddig mindig úgy és azt tettem, ahogy mások elvárták tőlem. De ennek vége. Rájöttem, hogy elsősorban magamnak kell megfelelnem, hogy nekem kell döntenem az életemről. Nem szabad hagynom, hogy mások beleszóljanak, ugráltassanak és kihasználjanak. Csak egy életünk van, egyszer élünk. Miért kéne ezt az egy esélyt is elcseszni? Nem fogom megengedni, hogy az utamba álljanak, tudom, mit akarok, és meg is fogom valósítani! Ehhez csak kitartás kell, erő és motiváció. Azt hiszem, most végre mind a három dolog megvan, és reménykedem benne, hogy ezúttal sikerülni fog minden, amit elterveztem. Kedvenc mondásom: "Ne álmodd az életed, éld az álmaid!" Mától ezt fogom tenni. És te?

Voltál. A múltamban te jelentettél nekem mindent. Aztán vége lett. Én magamat hibáztattam, de később rájöttem, nem kellett volna. Nem érdemelted meg. És most...újra feltéped a régi sebeket, amik annyira fájnak, hogy a könnyeim csorognak. Mert azt hiszed, hogy egy-két szívbemarkoló szótól újra ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk? Nagyon nem. Annyira azért nem vagyok jószívű......és a bocsánatkéréseid sem hatnak meg.....

Exekkel kezdeni halálos hiba. Soha, soha ne gyere újra össze vele. Hiszen már egyszer szakítottatok, megvolt az oka, hogy elváltatok, mi értelme lenne újrakezdeni? Ha először nem működött, másodszor miért jönne össze? Egy kapcsolatban az az izgalmas, hogy megismerjétek egymást. A másik fél csupa rejtély, és neked kell megfejtened a tulajdonságait, a szokásait, a kedvenc dolgait. Az úgy nem poén, ha már mindent tudsz róla. Az olyan unalmas inkább. Az új kapcsolat olyan, mint egy felfedező túra. Minél többet tudsz meg a másikról, annál érdekesebb. Ne keressük fel újra a múltat, mert az már megtörtént, inkább foglalkozzunk a jelennel, és azzal, ami még előttünk áll. Egy bugyit sem veszel fel kétszer egymás után. Szóval csak előre, az élet tartogat még számodra ínyencségeket! :P :)

"Pasitémában nem vagyok valami szerencsés. Mindig az tetszik és abba szeretek bele, aki elérhetetlen a számomra..." Gondolom ismerős ez a két mondat lányok. Biztos sokszor előfordult már, hogy hoppon maradtatok, mert akibe szerelmesek lettetek, oda se figyelt rátok, nem foglalkozott veletek, lenézett vagy kinevetett titeket, és még sorolhatnám. Ez az egyik legrosszabb dolog a világon. Amikor annyira küzdesz, bízol, reménykedsz, hátha észrevesz, beléd szeret és boldogok lesztek együtt. Aha, majdnem. Ez mindig is csak egy álom marad. Nagyobb többségben az ilyen helyzeteknél mindig csalódás, szenvedés a vége. Mindig kifogjátok azokat a pasikat, aki túl jók hozzátok, akiknek az olyan fajta lányok jönnek be, mint a plázacicák. Ti pedig egyáltalán nem vagytok ilyen típusok. És ez nagyon bántó tud lenni. Általában a szerelemben két típus van. Van, ami beteljesedik, mindenki boldog és happy end a vége. És van a másik fajta szerelem, a plátói, ahol csak szenved az ember, mert nem k...