Zűrös tini blogja

Voltál. A múltamban te jelentettél nekem mindent. Aztán vége lett. Én magamat hibáztattam, de később rájöttem, nem kellett volna. Nem érdemelted meg. És most...újra feltéped a régi sebeket, amik annyira fájnak, hogy a könnyeim csorognak. Mert azt hiszed, hogy egy-két szívbemarkoló szótól újra ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk? Nagyon nem. Annyira azért nem vagyok jószívű......és a bocsánatkéréseid sem hatnak meg.....

Exekkel kezdeni halálos hiba. Soha, soha ne gyere újra össze vele. Hiszen már egyszer szakítottatok, megvolt az oka, hogy elváltatok, mi értelme lenne újrakezdeni? Ha először nem működött, másodszor miért jönne össze? Egy kapcsolatban az az izgalmas, hogy megismerjétek egymást. A másik fél csupa rejtély, és neked kell megfejtened a tulajdonságait, a szokásait, a kedvenc dolgait. Az úgy nem poén, ha már mindent tudsz róla. Az olyan unalmas inkább. Az új kapcsolat olyan, mint egy felfedező túra. Minél többet tudsz meg a másikról, annál érdekesebb. Ne keressük fel újra a múltat, mert az már megtörtént, inkább foglalkozzunk a jelennel, és azzal, ami még előttünk áll. Egy bugyit sem veszel fel kétszer egymás után. Szóval csak előre, az élet tartogat még számodra ínyencségeket! :P :)

"Pasitémában nem vagyok valami szerencsés. Mindig az tetszik és abba szeretek bele, aki elérhetetlen a számomra..." Gondolom ismerős ez a két mondat lányok. Biztos sokszor előfordult már, hogy hoppon maradtatok, mert akibe szerelmesek lettetek, oda se figyelt rátok, nem foglalkozott veletek, lenézett vagy kinevetett titeket, és még sorolhatnám. Ez az egyik legrosszabb dolog a világon. Amikor annyira küzdesz, bízol, reménykedsz, hátha észrevesz, beléd szeret és boldogok lesztek együtt. Aha, majdnem. Ez mindig is csak egy álom marad. Nagyobb többségben az ilyen helyzeteknél mindig csalódás, szenvedés a vége. Mindig kifogjátok azokat a pasikat, aki túl jók hozzátok, akiknek az olyan fajta lányok jönnek be, mint a plázacicák. Ti pedig egyáltalán nem vagytok ilyen típusok. És ez nagyon bántó tud lenni. Általában a szerelemben két típus van. Van, ami beteljesedik, mindenki boldog és happy end a vége. És van a másik fajta szerelem, a plátói, ahol csak szenved az ember, mert nem k...

A nagyiék még tovább veszekedtek arról, mennyire veszélyesek ezek a szigetek, ezért úgy döntöttem, inkább segítek anyunak elpakolni az asztalról. Rengeteg kaja maradt meg, megtelt a hűtő vele úgy, hogy már a torta be se fért. De legalább nem kell rendelnünk pizzát az esti bulira. Mire elpakoltunk mindent, a nagyiék is szedelőzködtek. Gyorsan elköszöntem tőlük, mert Pete már a bárpultnál keverte az italokat. A legjobb abban, hogy van saját bárpultod mixerrel és különböző alkohollal az, hogy nem kell a bulira külön hozatni még a piát is. Akárhányszor tartottunk házibulit, mindig itthon kevertük az italokat. Nem sokkal a nagyiék távozása után megérkeztek Szandráék is. Szandra apu dizájntervezője, ő szokta megszervezni a céges bulikat, megtervezni a kampánybemutatót és mindig segít megszervezni a házibulikat is. Amint becipelték az összes cuccot, ami a díszítéshez kell, elkezdtük kiüríteni a nappalit és a konyhát. Minden értékes, törékeny és veszélyes tárgyat bepakoltuk a garázsba és ...

A desszert után úgy döntöttem, kiviszem az unokatesómat a kertbe. Flóra 2 éves, barna hajú és hatalmas zöld szeme csak úgy ragyog. Imádom őt, angyali nevetésével és pufók arcával mindenkit elvarázsol. Megfogtam pici kezét és kisétáltam vele az udvarra. Nem sokkal később Pete is kijött hozzánk. Flóra boldogan nyújtotta feléje a kezét, jelezve neki hogy vegye őt fel. Élvezte, ahogy Pete fel-le dobálja őt a levegőben. - Mi az Lina? Elég savanyú képet vágsz – nézett rám Pete, miközben Flóra az arcát paskolta. - Semmi, csak fáradt vagyok – vontam meg a vállam. - Na neee, akkor mi lesz veled este? Bealszol mire jönnek a haverok – mondta nevetve és újra feldobta Flórát, mert az arca már piros volt a sok paskolástól.   - Maradj csendbe! Egyáltalán nem fogok elaludni! Hamarabb fogsz te lelépni a szobádba, minthogy én kidőlnék! – mondtam dühösen és lehuppantam a kerti hintába. - Most mit húzod fel magad, csak vicceltem. Egyébként meg tényleg a szobámban fogok kikötni, ugyanis ...

          A tűző napsütésen próbáltam megállni a lábamon, és igyekeztem nem összeesni, miközben folyamatosan a könnyeimet kellett törölgetnem. Bár akármennyire is esküdöztem, hogy én nem fogok sírni a ballagásomon, most mégis már a második csomag papír zsebkendőmet használtam el. Persze nem azért sírtam, mert annyira sajnáltam, hogy itt kell hagynom a tanáraimat, hanem a barátaim miatt, akik más helyre mennek tovább és többé már aligha leszünk így együtt. Észrevettem, hogy néhány osztálytársam is a szemét törölgeti, és hogy az igazgatónő sem tudja befejezni a beszédét, mert állandóan elcsuklik a hangja. A magam részéről már nem bántam volna, ha befejeződik ez az egész ünnepség, és húzhatnám a csíkot haza, semmi kedvem nem volt azzal a rengetek csokorral   ott botladozni, mert bizony már most igen sok virágot tartottam a kezemben, de ha még belegondolok, hogy a rokonaim és néhány jó barátom, akik eljöttek nekem gratulálni, vajon menn...

Szeptember 1., csütörtök 2012. szeptember elseje van,a suli kezdés napja! Nos, ez a kezdés elég rémes, hiszen ki szeret suliba járni? Nyilván senki, ugyanúgy ahogy én sem. Pláne nem most, amikor új suliba kell mennem, mégpedig a Columbus Gimnáziumba. Hiszen a nyáron múltam 15, végre elballagtam abból az átkozott, siralmas alapiskolából, most pedig az ágyamban fekve azon töprengek, hogy ez a suli is csak egy rohadt épület, ahova sok olyan ember jár, akik csak az idegeimet húzzák. Például a tanárok. Ki nem állhatom őket, állandóan cikiznek, meg csesztetnek azzal, hogy de tanuld már meg az anyagot, meg miért nem írtad le a házit, ne beszélgess az órán! Igazán idegesítőek tudnak lenni néha, vagy szerintetek nem? A volt osztálytársaim szerint, csak azért csinálják, hogy próbára tegyék a türelmünket, hát néha igazán ki tudtak borítani, és akkor jól megmondtam nekik, persze ennek később úgyis én ittam meg a levét. Egy idő után már szinte mindennapos volt a látogatásom az igazgatóiba, a...